XOXO {Luhan}

Hello Macim! Nos..ez lenne a Te meglepid! :) Remélem tetszeni fog! ^^ ♥ Nagyon szeretlek, remélem tudod ♥ Jó olvasást, Drága ♥

Szöszke hajába, lágyan kap a szél. Kisfiús kiállása, édesen párosul baba arcával. Fejét lassan fordítja felém, és bájos mosolyt küld. Ez a fiú, egy szép nyári napon, ellopta a szívem. Ő, aki létezésemről sem tud. Ő, akinek nevét mindenki ismeri ebben az iskolában. Luhan.

Amikor rám szegezi tekintetét, és elmosolyodik, arcomon halovány pír jelenik meg. Lesütöm a szemeim, majd erőt véve magamon, felnézek rá, és visszamosolygok. Amikor nevét kiáltja egy lány a túlsó oldalról, odamegy hozzá, majd apró csókban részesíti. Hát igen....ilyen az én szerelmi életem.

Nap mint nap látom, Őt. A szívem majd bele szakad, hogy nem merem megszólítani. Fáj, hogy imádom, de nem beszélünk. Fáj, hogy nem tudom neki elmondani, hogy mit is érzek iránta.
A rózsaszín felhők közül barátnőm lökdösése vert ki.
- Evi! Evi! Evi Baba! Jelen vagy? -rázott meg engem barátnőm.
- Mi? Ki? Hol? Mi? -pislogtam sokat egyszerre, majd levettem tekintetem Luhanról.
- Mondom kérsz szendvicset? -mondta érthetően, mintha még mindig a saját világomban lennék.
- Nem köszi...nem vagyok éhes! -vontam vállat, és visszafordítottam a fejem, és tovább legeltettem szemeim Luhanon.
- Sziasztok! Mizu? -jött oda Mimi és beült a képbe.
Így nem láttam Luhant, csak a hangját hallottam, azt is immel-ámmal.
- Evi jól van? -fordult barátnőm Livhez.
- Nem, nincs jól. Szerelmes. -mosolygott, mire vállon csaptam.
- Nem vagyok az! -fújtam fel arcom, és amikor a lányokról elvettem tekintetem, és Luhanra néztem, Ő akkor nézett rám, majd felfújt arcomat látva elmosolyosodott.
"Miért vagy ennyire édes, Te gyerek? Aish...elveszed az eszem!"
- Hozzád beszélek! -bökte meg a fejem Mimi.
- Mi? Miért? Mivan? -ráztam meg a fejem.
- Menj oda hozzá és beszélj vele! -mosolygott édesen Liv.
- De nem! Nem érdekel! -hadakoztam.
- Ja...a vak is látja, hogy nézel rá. Vagy odamész hozzá, és beszélsz vele, vagy én megyek! -mosolygott gonoszan Mimi.
-  Neh! Nem kell! -ugrottam meg egy kicsit.
- De igen kell! Evi. 4 éve vagy érte oda. Most fogunk ballagni. El kell mondanod neki! -morgott Liv.
- De van neki barátnője! -grimaszoltam.
Ám, amint ezt a mondatot kimondtam, Luhan mellett ülő lány felállt és az asztalra csapott, majd magából kikelve ordibált az én titkos szerelmemmel. Amikor a lány befejezte a mandátumát, elment, és a két kis "kutyája" követte Őt. Luhan érthetetlenül nézett utánuk, majd vállat vont.
- Kinek is van barátnője? -húzta mosolyra ajkait Liv.
- Na jó..feladom! -fejeltem meg az asztalt, majd egy bársonyos kezet éreztem meg vállaimon végigfutni.
Mire felemeltem a fejem, nem láttam senkit sem, csak Luhant elmenni.
"Ő...? Most...most komolyan? Ho..ho..hozzám ért?"
- Igen, hozzád ért! -vigyorgott Mimi.
- Mi? -pislogtam sokat.
- Hangosan gondolkodsz Baba! -mosolygott Liv.
- De...tényleg Ő volt az? -remegtem meg egy kicsit.
- Igen. -mosolygott Liv és Mimi. -Napról napra, óráról órára, percről percre jobban imádom! -csúsztam le a széken.
- Na...azért el ne vessz! -mosolygott Mimi, majd a terembe mentünk.
Egész nyugi nap volt, de akárhányszor ránéztem a kiszemeltemre, mindig akkor kapta el rólam a tekintetét. Annyira gyagya. Ha bámul, akkor miért nem szólít meg? Istenem...ezek a pasik...rosszabbak mint egy nő.

*Órák után*

- Majd akkor megyek lányok! -integettem barátnőimnek, és Ők elmentek haza, én pedig mentem le táncolni.

A táncterem ilyenkor üres, és itt szoktam bénázni. Nem tudok táncolni, pedig nagyon szeretnék, legalább fele olyan jó lenni, mint Luhan, vagy Liví.

A táskám ledobtam a sarokba, majd a telefonom elővettem és rákapcsoltam a kedvenc dalomra. Eleinte jó ötletnek tűnt pulcsiban táncolni, de rájöttem, hogy ennyire hülye is csak én lehetek. Mire vége lett a dalnak, izzadtam, mint aki egy maratont futott. Levettem a pulcsim, és a macis pólómon meglátszott pár izzadság csepp. Nem igazán foglalkoztam vele, hiszen tudtam, hogy egyedül vagyok. Vagyis...ezt hittem.

Talán a felénél járhattam, amikor a tükörben egy pörgés közben megpillantottam, Őt. Egyből lefagytam, és sikeresen elestem.

- Jól vagy? -csúszott oda hozzám, és karjaiba estem.

- Ühüm. -bólogattam.

- Megláttál és elestél. Rossz ómen vagyok! - biggyesztette ki ajkait.

- Dehogy vagy az! -kuncogtam. -Ha nem kapsz el, most fájlalnám a buksim. -mosolyogtam, majd Luhan felsegített.

- Hm...jó dalválasztás. -vigyorgott.

- Egómanó. -pirultam el egy iciőpicit.

- Jól táncolsz. -bókolt.

- Köszönöm eme kedves hazugságot. 

- Nem hazudtam. -állt mellém. -Taníthatlak kicsit? -simult keze derekamra.

- Végül is? -néztem szemeibe, majd elmosolyodtam.

Az a szempár. Édes istenem. Ez a pasi maga a megtestesült tökély. Luhan is elpirult velem együtt. 

Elég sokáig táncoltunk, már ment le a nap. Bejött egy takarító, hogy hagyjuk el a termet. Izzadtak és ziláltak voltunk, de egyikönket sem zavart. Luhan teljesen felszabadult tánc közben, és kicsit én is. Leültünk a lépcsőre, és Luhan ivott. Arcán folyt az izzadság és nem bírtam megállni, hogy ne kövessem szememmel. 

- Kérsz? -zökkentett ki gondolatimból.

- Szabad? -mosolyogtam, majd a kezembe nyomta a vizes üveget.

- Igyál csak amennyi jól esik. -mosolygott, majd meghúztam az üveg tartalmát.

Luhan üvegéből ihatok, amiből Ő ivott. Amikor már eleget ittam visszaadtam neki az üveget.

- Köszönöm. Életmentő volt. -nyomtam a kezébe az üveget, és keze az enyémre siklott.

Szívem ebben a percben nagyot dobbant. Annyira szeretem, és belehalok, ha nem mondom el neki, hogy szeretem. A csendet Ő törte meg.

- Neked bármit! -adott arcomra egy puszit, mire elpirultam.

Kicsit észhez kellett térnem, mert puha ajkai hatása alatt álltam. Amikor összetettem egy épkézláb mondatot, kinyögtem.

- Miért szakított veled a barátnőd? -néztem szemeibe.

- Miattad. -sóhajtott.

- Mi..mi..mi..miattam? -dadogtam.

"Mivan?"

- Igen. Az ebédlőben téged néztelek. Azokat a gyönyörű szemeid, mire felkapta a vizet, elmondta a kis himnuszát és elment. De nem is bánom. Jobb így nekem. Legalább most azzal lehetek akit szeretek már egy ideje. -fordult felém, majd mire észbe kaptam, hogy válaszolok, puha keze arcomra simult, és ajkait az enyémre tapasztotta.

Lágy, finom csókot kaptam tőle, amit készségesen viszonoztam.

"Hogy én mennyit vártam erre..."

Amikor elváltunk egymástól, nagy szemekkel néztem rá. Szóhoz sem jutottam. Már 4 éve erre vártam. 4 éve, hogy szeretem, és nem tudott róla. De most már tudja. Én is tudom, hogy szeret. 

- Szeretlek! -eszkimó puszit adott.

- Én is! -ültem mellé közelebb, majd átöleltem derekát.

Fejem mellkasánál volt, és hallottam heves szívverését.

- Csak nem izgultál? -néztem fel rá.

- Megbolondítasz! Még, szép hogy izgultam! -mosolygott, majd egy puszit nyomott az ajkaimra. -Szeretlek! -ölelt magához.

- Én is...de már mióta. -bújtam hozzá.

- Te vagy az én kis macim! -bökte meg a hasam.

- Kya...nem nyúka piszka! -öltöttem ki rá nyelvem.

- Leharapom! -csókolt meg, ami elől el akartam húzódni, de karjaival átölelt, így ez a tervem megsemmisült.

- Szeretlek! -mondtam, miután elváltunk egymástól.

- Én is macim, én is! -mosolygott.

- Luhan macija lettem. De jó nekem! -adtam orrára egy puszit.

- Csak az én ölelgetni való, gyönyörű, édes macim! -ölelt magához az én egyetlen szerelmem.

Angyal {Suho}

Kiengedett, derékig érő fekete haj. Véres szemek, melyek üresen  tekintenek a távolba. Ez vagyok én.

A bárban ültem, egy piros huzatú, kerek széken. Körülöttem minden ember boldog volt, és táncoltak. Nekem még táncolni sem volt kedvem. Ennyire fáj, hogy elhagyott az a fiú, akit igazán szeretettem. Talán már az ötödik felest engedhettem garatra, amikor egy fiú megjelent látókörömben.

- Leülhetek? -nézett le rám. 

Nem válaszoltam,hogy bólintottam. Poharát letette a bárpult cseresznyeszínű falapjára,és egy sóhaj után, felém fordult.

- Hogy-hogy egyedül ül,Kisasszony? -mosolygott rám édesen.

- Nincs kedvem élni. -vontam vállat.

- Oh...akarsz róla beszélni? -cikáztak szemei arcomon.

- Inkább nem. -akartam tőle,elfordulni,de nem hagyta. -Miért nem hagysz békén? Annyi részeg lány van itt! Miért pont én? -néztem fel rá.

- Csak... Te vagy a legszebb! -mosolygott.

- Hazudj még! -ittam a wiskybe. 

- Nem hazudok. Nézz csak rájuk! -fordultunk a tömeg felé. -Ő hivatásos prostituált. -mutatott a kék nadrágú,fehér toppú lányra. -Ő pedig éces! -nézett a tömeg másik felén lévő,miniszoknyás lányra.

- Honnan tudod ezeket? -néztem fel rá.

- Képesség! -húzta félmosolyra ajkait. - Megtudhatom a neved? -nézett le rám.

- Sky. 

- Suho! -nyújtotta kezét,én pedig belecsúsztattam kicsiny kezem.

- Örülök a találkozásnak! -mosolyogtam,majd visszafordultam a bárpult felé.

- Nincs kedved táncolni? -fordult Ő is vissza a pulthoz.
- Kivel? -vontam fel egyik szemöldököm.
- Mondjuk velem?! -csillant fel szeme.
Egy kis hezitálás után, végül beadtam a derekam. Kezét nyújtotta felé, amiben az én kicsiny kacsóm, szinte elveszett, mint homokszem a tengerparton.
A tömegbe mentünk,és pár erotikus mozdulat után, végül lassú zene szólalt meg, és Suho, karjai között találtam magam. Biztonságban éreztem magam, ahogy karjaiban tartott. Nyaka körül összefontam karom, míg a fiú kezei a derekamon voltak. Így ringatott engem, erős és biztonságot nyújtó karjaiban a táncparketten. Imádtam ezt. Biztonságérzetemet, semmi nem szakíthatta meg. Legalábbis én ezt hittem... Amikor Suho szemeibe néztem, boldogságot, és szeretetet láttam. Amikor közeledtek ajkai az enyémhez, olyan furcsa érzés futott maratont a testemen. Akartam Őt. Mégha csak erre az egy estre is. De én kívántam Őt, és szerettem volna az ajkait érezni, testem minden porcikáján. Szemeiben elveszve, ajkait enyémre nyomta, majd pilláim automatikusan lecsukódtak. Suho csókja édes volt, lágy és gyengéd. Ajkai lassan mozogtak az enyémen, ami mámorító volt, és csodálatos. Szeretetre vágytam, és megkaptam. Tőle.
Amikor nyelve végigsiklott ajkaimon, azok szétnyíltak, ezzel utat engedve ízlelőszervének, ami összegabalyodott az enyémmel. Élveztem, hogy picit vad, hogy kicsit feléledt benne az alvó oroszlán. Az oxigénhiány vetett véget, a legédesebb csóknak. Nagy szemekkel néztem fel rá, mire ajkait félmosolyra húzta.
- Tudom... hülyén hangzik... -törtem meg a kettőnk közti csendet -,de nekem fontos vagy! -néztem komolyan szemeibe mire elmosolyodott.
- Nekem is fontos vagy! -zárt karjaiba Suho, és fejem mellkasára helyeztem, ahol hallottam heves szívverését. -Ezért jöttem egyből hozzád! -adott egy halovány puszit fejemre, és ölelgetett.
Amikor már mindketten kiéltük magunkat, elindultunk hozzám. Ám az út nem éppen biztonságos. A motorosok ott tanyáznak a harmadik utca sarkán. Sok lány esett áldozatul. Volt, akit csak megerőszakoltak és kidobták, de volt akit utána meg is öltek. Mindig az határozza meg, hogy mennyit ittak.
- Menjünk kerülőn! -néztem fel Suhora, aki semmit nem értett szavaimból.
- Mi? Miért? -kérdezősködött, amikor 3 motor jelent meg a domb tetején.
- Már késő...-nyeltem nagyot,és szemeimmel a motorok kerekét vizslattam.
Suho csak lepillantott rám, és láttam arcán a meglepődöttséget, és a félelmet. Amikor a motorosok összenéztek, és legurultak hozzánk, Suho-hoz közel álltam, és belékaroltam.
- Sosem csalódok benned Sky! -vigyorgott rám Kwang.
- Ne bántsd! -néztem egyenesen szemeibe szikrázó tekintettel.
A feszültség a levegőben szikrákat vetett volna, ha lehetne. Suho érthetetlenül nézett le rám, és én sajnálkozó tekintettel néztem fel rá, pár pillanat erejéig, majd vissza a motoron ülő fiúra.
- Ha Őt nem bánthatom, akkor téged foglak! -nevetett fel -Nekem aztán mindegy! -kacsintott rám, és egy erős kéz kerített hatalmába, ezzel eltávolodva Suho-tól.
- Neee...! -kapálóztam, de mindhiába.
Suho egyből értem jött, de egy erős balos után az arcán, kicsit megtántorodott, de újra erőt nyert, s a fölről felkelve jött újra próbálkozni. Ezzel már sikerrel járt, mert egy srácot földre terített. Szám elé, érdekes rongyot tettek, és mivel nem kaptam levegőt, mélyet szippantottam a dohos rongyból, majd csak annyira emlékszem, hogy Suho hátából, valami fehér dolog pattan ki, és onnantól teljes képszakadás.

Amikor felkeltem, meleg szobában találtam magam. Eper-vanília illat terjengett a levegőben. Otthonos kis lakásra utaltak a bútorok, melyek bükkfából voltak. Hangulatos, lágy zene szólt valahonnan. A függöny narancs volt, és rajta aprócska színes virágok. Amikor az ajtóra vándorolt a tekintetem, Suho éppen akkor jött be egy tálcával a kezében. Rám mosolygott, én pedig vissza. Tálcával a kezében megállt az ágy mellett, és letette az ölembe. Elmosolyodtam, és nekiláttam az ételnek. Amikor megettem, Suho csak kuncogott.
- Mi ennyire vicces? -néztem szemeibe.
- Csak egy kis vaj van a szád szélén! -mosolygott, majd egyre közelebb hajolt.
Ajkaink lassan súrolódtak, míg végül megcsókolt. Testem furcsa melegség öntötte el. Puha ajkai teljesen elvették az eszem. Én...én szeretem!
Amikor Suho elhúzódott tőlem én pedig csak nagy szemekkel néztem fel rá.
- Olyan vagy mint egy angyal. -mosolyogtam, mire Suho kicsit rémült arcot vágott.
- Átlátsz rajtam! -feszült meg és szárnyai kivágódtak. -Jó megérzéseid vannak! -mosolygott.
- Az én angyalom! -karoltam át nyakát és megcsókoltam.
- Csak a tiéd! -adott egy puszit orromra, majd szárnyai eltűntek.
Bebújt az ágyba én pedig mellé bújtam. Hajammal játszott, majd szemeim kezdtek lecsukódni. Mikor már félálomban voltam, csak egy halk "Szeretlek"-et hallottam, majd visszamotyogtam:
- Én is téged.