*BamBam POV*
Ahogy pilláimat kinyitottam, karjaimban feküdt az én egyetlen szerelmem. Min a legszebb lány. Imádom. Az én egyetlen kis szerelmem. Imádom, minden mozdulatát, egyszerűen elbűvöl.
Óvatosan kimásztam mellőle, majd felöltöztem. Nem siettem el semmit, mert Min sajnos lebetegedett a hegyi túra után, és ahogy ismerem, délig biztosan nyomja majd az ágyat. Én is szívesen nyomnám vele, de amit elhatároztam, azt véghez is viszem!
Óvatos mozdulatokkal nyitottam ki az ajtót, nehogy felkeljen. Ugyan így csuktam is vissza. Szerencsémre Min csak azért mocorgott, mert megfordult. Huh. Nagyon happy lettem, hogy most én készíthetek meglepetést a szerelmem.
A konyhába kiérve első dolgom az volt, hogy takarítsak. Felsöpörtem, elpakoltam, majd felmostam. Amíg száradt a konyha, addig nassoltam a kanapén. Egy régi mesét néztem. Igen tudom, most vigyorogtok, hogy én, fiú mesét nézek, de szeretem. Ez van. Ahogy a konyha felszáradt, elfoglaltam a területem. Kis rózsaszín főzőköpenyt akasztottam a nyakamba és sikeresen úgy becsomóztam, hogy lehet holnap reggel se fogom kicsomózni. "Ezt jól megcsináltad BamBam. Ügyes vagy. Csak Te lehetsz!"-motyogtam magamban, majd durcisan, de nekiláttam az ebédnek. A mai menü:
Leves: Húsleves cérnametélttel
Főétel: Rántott hús + szalmakrumpli
Desszert: Túrótorta barack darabokkal
Összecsaptam kezeim, majd nekiláttam. Első sorban is kerestem egy nagy lábost. Hát, ami volt, a lehető legnagyobb lábast vettem elő. Arra emlékszem, hogy Min ki szokta a húsból főzni a vért. A lábosba engedtem vizet, majd a húst vagyis inkább csontot beletettem a lábosba, majd a gáztűzhelyre téve vártam, hogy forrjon. Az illata olyan kellemes volt, hogy volt mindenféle színem. Végül is a zöld és a sárga szín átmenet közepén állapodott meg az arcszínem. Irtózatosan büdös volt, de tartottam magam. Amikor a habot leszedtem, a vizet leöntöttem, majd újra vizet tettem a lábosba immár nem kellett kifőzni a húsból semmit sem. A megfelelő fűszereket beletettem, majd vártam a csodát, hogy megfelelő legyen. Aztán olvastam tovább a receptkönyvet. "Egy kisebb fej vöröshagyma" Na itt jutottam el arra a pontra, hogy megröptetem a lábost az ablakon. Utálom a vöröshagymát. Folyton megkönnyezem. Amikor kicsi voltam menekültem a vöröshagyma elől. U-T-Á-L-O-M. Fúj. De Min kedvéért mindent!
Előkerestem egy napszemüveget, amiben megpucoltam a vöröshagymát. Kis híján kifolyt a szemem így is, de tartottam magam.
Amikor minden rendben volt, nekiláttam a hús klopfolásnak. Nálam a hús klopfolás annyiból állt, hogy az ujjaimat mentettem meg, nehogy rávágjak egy igen erőset. Valahogy volt egy olyan érzésem, hogyha ezt a Mama látná, kinevetne. Végül is csak sikerült 4 szelet húst kiklopfolnom, úgy, hogy nem vágtam rá az ujjamra. Utána jött az, hogy 3 tálat kellett keresnem. Meg is találtam. Ezzel nem is volt baj, na de a liszt helyett majdnem cukrot szórtam. Még kicsit keverem a dobozokat. Pasi vagyok, nem nő. Nem sokszor voltam konyhába. Nekem a konyha ivásra és másra való. De a kicsikre nem vonatkozik, mik is szoktak folyni a konyhába a víz helyett.
Amint a panírozás is megvolt kerestem egy nagy serpenyőt. Az olajat beleöntöttem, és vártam, amíg kicsit melegszik. Hogyan tudtam meg, hogy meleg e az olaj? Beledugtam az ujjam ami ritka hülye ötlet volt. De..én nem értek ezekhez. Végül is a szalmakrumplit sikeresen, gyulladás mentesen kisütöttem, majd a 4 hús szeletet is. Meg kell mondjam elég jó munkát végeztem. Aztán utána jött csak a java. A túrótortával megszenvedtem de rendesen. A barackos konzervvel majdnem az ujjam levágtam, utána pedig a botmixer is ellenem volt. Fröcskölt én pedig nem győztem kapkodni a túró után. Végül is fogtam maga, és leültem a kupleráj kellős közepébe. Haragudtam magamra és csalódott voltam. Semmi nem sikerül. Majd ahogy ezen szomorkodtam papucs csoszogásra lettem figyelmes.
*Min POV*
Arra ébredtem, hogy valami turmix szerű hang szűrődik be a szobába. BamBam sehol. Valahogy éreztem, hogy miatta vannak ezek a furcsa hangok. A köntösöm magamra vettem, majd a kötőt masnira megkötöttem a hasamnál, és kicsoszkattam a konyhába, ahol BamBam a földön ült, és a tálban pedig cukrot túró volt. A túróba mártottam az ujjam, majd a számba tettem.
- Hm..finyom. -mosolyogtam. -Mik ezek a jó illatok? -mentem a gáztűzhelyhez. -Húsleves? -csillant fel a szemem. Majd egy másik tál fedőjét felvéve megláttam a rántott husit meg a krumplit. -Ezt mind Te csináltad? -néztem az immár álló fiúra.
- Igen. -szomorú volt a hangja.
- Istenem de édes vagy! -öleltem át.
- De nem sikerült a torta. -szomorkodott.
- Jaj ugyan már. Már így is elég rendesen kitettél magadért! -tettem tenyereim arcára. -Miattam. Nekem a szándék a lényeg -vettem ajkait birtokba. -Szerelek. -bújtam hozzá.
Együtt feltakarítottunk, majd csináltam piskótát, amibe Ő is belesegített. Nekem van a legjobb és legédesebb barátom, úgyhiszem. Amíg én a piskótára csokiöntetet csepegtettem, addig szívem csücske megterített, és tálalt is.
- Foglaljon helyet, hölgyem. -húzta ki a székem.
Leültem és betolta a széket. Leült velem szembe és elmosolyodott.
- Remélem ízleni fog! -pirult el.
Alighogy válaszra nyitottam a szám, csengettek. Kinyitottam az ajtót, és két haverja jött el ebédelni, mert nem kaptak a büfébe kaját.
- Isteni az illata! -vigyorgott Jackson.
- A kis konyhatündérem csinálta! -mosolyogtam és BamBam arcára egy puszit nyomtam.
- Tényleg? Te mióta tudsz főzni? -nézett ránk érdeklődően Yugyeom.
- Min kedvéért mindent! -mosolygott, majd leültünk kajálni.
*BamBam POV*
Amikor megláttam, hogy ez a két gyagyás is átjött, a szívem megállt egy pillanatra. Azt hittem, majd egyikőjüknek sem fog ízleni a főztöm. Végül is mindnyájan elismerték a munkám. Büszke voltam magamra és ez azt hiszem látszott is, hiszen utána hallgathattam, hogy milyen nagyképű voltam. Pedig nem. Csak boldog voltam, hogy a szerelmemnek örömet okoztam.
Óvatosan kimásztam mellőle, majd felöltöztem. Nem siettem el semmit, mert Min sajnos lebetegedett a hegyi túra után, és ahogy ismerem, délig biztosan nyomja majd az ágyat. Én is szívesen nyomnám vele, de amit elhatároztam, azt véghez is viszem!
Óvatos mozdulatokkal nyitottam ki az ajtót, nehogy felkeljen. Ugyan így csuktam is vissza. Szerencsémre Min csak azért mocorgott, mert megfordult. Huh. Nagyon happy lettem, hogy most én készíthetek meglepetést a szerelmem.
A konyhába kiérve első dolgom az volt, hogy takarítsak. Felsöpörtem, elpakoltam, majd felmostam. Amíg száradt a konyha, addig nassoltam a kanapén. Egy régi mesét néztem. Igen tudom, most vigyorogtok, hogy én, fiú mesét nézek, de szeretem. Ez van. Ahogy a konyha felszáradt, elfoglaltam a területem. Kis rózsaszín főzőköpenyt akasztottam a nyakamba és sikeresen úgy becsomóztam, hogy lehet holnap reggel se fogom kicsomózni. "Ezt jól megcsináltad BamBam. Ügyes vagy. Csak Te lehetsz!"-motyogtam magamban, majd durcisan, de nekiláttam az ebédnek. A mai menü:
Leves: Húsleves cérnametélttel
Főétel: Rántott hús + szalmakrumpli
Desszert: Túrótorta barack darabokkal
Összecsaptam kezeim, majd nekiláttam. Első sorban is kerestem egy nagy lábost. Hát, ami volt, a lehető legnagyobb lábast vettem elő. Arra emlékszem, hogy Min ki szokta a húsból főzni a vért. A lábosba engedtem vizet, majd a húst vagyis inkább csontot beletettem a lábosba, majd a gáztűzhelyre téve vártam, hogy forrjon. Az illata olyan kellemes volt, hogy volt mindenféle színem. Végül is a zöld és a sárga szín átmenet közepén állapodott meg az arcszínem. Irtózatosan büdös volt, de tartottam magam. Amikor a habot leszedtem, a vizet leöntöttem, majd újra vizet tettem a lábosba immár nem kellett kifőzni a húsból semmit sem. A megfelelő fűszereket beletettem, majd vártam a csodát, hogy megfelelő legyen. Aztán olvastam tovább a receptkönyvet. "Egy kisebb fej vöröshagyma" Na itt jutottam el arra a pontra, hogy megröptetem a lábost az ablakon. Utálom a vöröshagymát. Folyton megkönnyezem. Amikor kicsi voltam menekültem a vöröshagyma elől. U-T-Á-L-O-M. Fúj. De Min kedvéért mindent!
Előkerestem egy napszemüveget, amiben megpucoltam a vöröshagymát. Kis híján kifolyt a szemem így is, de tartottam magam.
Amikor minden rendben volt, nekiláttam a hús klopfolásnak. Nálam a hús klopfolás annyiból állt, hogy az ujjaimat mentettem meg, nehogy rávágjak egy igen erőset. Valahogy volt egy olyan érzésem, hogyha ezt a Mama látná, kinevetne. Végül is csak sikerült 4 szelet húst kiklopfolnom, úgy, hogy nem vágtam rá az ujjamra. Utána jött az, hogy 3 tálat kellett keresnem. Meg is találtam. Ezzel nem is volt baj, na de a liszt helyett majdnem cukrot szórtam. Még kicsit keverem a dobozokat. Pasi vagyok, nem nő. Nem sokszor voltam konyhába. Nekem a konyha ivásra és másra való. De a kicsikre nem vonatkozik, mik is szoktak folyni a konyhába a víz helyett.
Amint a panírozás is megvolt kerestem egy nagy serpenyőt. Az olajat beleöntöttem, és vártam, amíg kicsit melegszik. Hogyan tudtam meg, hogy meleg e az olaj? Beledugtam az ujjam ami ritka hülye ötlet volt. De..én nem értek ezekhez. Végül is a szalmakrumplit sikeresen, gyulladás mentesen kisütöttem, majd a 4 hús szeletet is. Meg kell mondjam elég jó munkát végeztem. Aztán utána jött csak a java. A túrótortával megszenvedtem de rendesen. A barackos konzervvel majdnem az ujjam levágtam, utána pedig a botmixer is ellenem volt. Fröcskölt én pedig nem győztem kapkodni a túró után. Végül is fogtam maga, és leültem a kupleráj kellős közepébe. Haragudtam magamra és csalódott voltam. Semmi nem sikerül. Majd ahogy ezen szomorkodtam papucs csoszogásra lettem figyelmes.
*Min POV*
Arra ébredtem, hogy valami turmix szerű hang szűrődik be a szobába. BamBam sehol. Valahogy éreztem, hogy miatta vannak ezek a furcsa hangok. A köntösöm magamra vettem, majd a kötőt masnira megkötöttem a hasamnál, és kicsoszkattam a konyhába, ahol BamBam a földön ült, és a tálban pedig cukrot túró volt. A túróba mártottam az ujjam, majd a számba tettem.
- Hm..finyom. -mosolyogtam. -Mik ezek a jó illatok? -mentem a gáztűzhelyhez. -Húsleves? -csillant fel a szemem. Majd egy másik tál fedőjét felvéve megláttam a rántott husit meg a krumplit. -Ezt mind Te csináltad? -néztem az immár álló fiúra.
- Igen. -szomorú volt a hangja.
- Istenem de édes vagy! -öleltem át.
- De nem sikerült a torta. -szomorkodott.
- Jaj ugyan már. Már így is elég rendesen kitettél magadért! -tettem tenyereim arcára. -Miattam. Nekem a szándék a lényeg -vettem ajkait birtokba. -Szerelek. -bújtam hozzá.
Együtt feltakarítottunk, majd csináltam piskótát, amibe Ő is belesegített. Nekem van a legjobb és legédesebb barátom, úgyhiszem. Amíg én a piskótára csokiöntetet csepegtettem, addig szívem csücske megterített, és tálalt is.
- Foglaljon helyet, hölgyem. -húzta ki a székem.
Leültem és betolta a széket. Leült velem szembe és elmosolyodott.
- Remélem ízleni fog! -pirult el.
Alighogy válaszra nyitottam a szám, csengettek. Kinyitottam az ajtót, és két haverja jött el ebédelni, mert nem kaptak a büfébe kaját.
- Isteni az illata! -vigyorgott Jackson.
- A kis konyhatündérem csinálta! -mosolyogtam és BamBam arcára egy puszit nyomtam.
- Tényleg? Te mióta tudsz főzni? -nézett ránk érdeklődően Yugyeom.
- Min kedvéért mindent! -mosolygott, majd leültünk kajálni.
*BamBam POV*
Amikor megláttam, hogy ez a két gyagyás is átjött, a szívem megállt egy pillanatra. Azt hittem, majd egyikőjüknek sem fog ízleni a főztöm. Végül is mindnyájan elismerték a munkám. Büszke voltam magamra és ez azt hiszem látszott is, hiszen utána hallgathattam, hogy milyen nagyképű voltam. Pedig nem. Csak boldog voltam, hogy a szerelmemnek örömet okoztam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése