Bébicsőszök {YoungJae}

~ YoungJae's sweet smile ~

Amikor a húgom azt mondta, hogy jó buli lesz a dormba költözni, én .... nem így képzeltem el. Ennyi hülyével sosem voltam összezárva, és a legrosszabb, hogy az egyik hülye még aranyos is, és ... ellopta a szívem!

Már korán reggel megébredtem. Nem tudtam aludni. Nem tehetek róla. Mostanság nem alszom 5-6 óránál többet.
A fürdőszobába vezetett utam, és a ruháim leszedve magamról, beálltam a tus alá, és élveztem a meleg víz simogatását. A fáradtságot lemosta rólam, majd felfrissülten léptem ki a kabinból. Megtöröltem magam, és a hajam összefogtam. Mikor ezzel is meglettem, egy laza ruhát vettem fel, és lementem a konyhába enni. Ahogy ott tettem-vettem, észrevettem a látókörömben az egyik lakótársamat.
- Jó reggelt! -köszönt elpirulva.
- Neked is! -mosolyogtam rá. -Azt hittem, hogy még alszol. -kentem meg a kenyeret lekvárral.
- Így is volt, de aztán láttam, hogy a szobám ajtaja előtt elsuhan egy árny, és gondoltam megnézem ki az! Meg...már amúgy sem tudtam aludni! -mosolygott rám.
- Értem. Kérsz? -néztem rá.
- Baracklekvár? -vonta fel egyik szemöldökét.
- Az. -mosolyogtam, és kentem neki is.
Amíg a tányérokat letettem az asztalra,és rá a reggelinket, YoungJae Oppa teát csinált. Elmosolyogtam, és leültem a helyemre.
- Készen is van! -tette le elém a kedvenc bögrém, ami krém színű, és kis pöttyökkel és szívecskékkel van díszítve.
- Köszönöm,Oppa! -néztem fel rá, majd nekiálltunk enni.
Amikor mindent befaltunk, együtt elmosogattunk. Jó habos víz volt, amit Ő kihasznált. A tenyerébe halászott egy kis habot a víz tetejéről. Én csak mosogattam tovább, amikor előttem elrepült egy kis habpillangó.
- Figyelj csak! -fordítottam felé a fejem,és felém egy nagy habkupac szállt,majd az orromra szállt.
Szemem egyből az orrom hegyére fókuszált, ezáltal szépen bekancsalítottam. Oppa ezen jót nevetett, és lefújta az orromról a habot.
- Édes vagy! -pirult el kicsit.
- Nyem is! -grimaszoltam, és vizet leengedtem, majd elfeküdtem a kanapén.
- De is! -ült le a karfára YoungJae. -Ma még feladatunk is van! -mosolygott le rám.
- Tudom. Mikor megyünk át, Eun-hoz? -néztem fel rá.
- Mondjuk...most? -vigyorgott.
- Legalább tudnak tőlünk aludni! -mosolyogtam,majd felültem,és a táskámért mentem.
A táskám vállamra téve, ahogy megfordultam, hogy majd szólok Oppának, már ott is volt, és szerencsésen ráfordultam. Szemeibe néztem, és teljesen elvesztem bennük. Elpirult arccal fordultam meg tengelyem körül, és átballagtunk az unokahúgához.
- Sziasztok! -nyitott ajtót az egyik rokona. -Gyertek be! -invitált be minket egyből a lakásba. -Jinnie az emeleten van. -mosolygott rám a 30-as évei végén járó nő.
- Szia. -mosolygott édesen YoungJae.
"A fene beléd, hogy ilyen rohadt aranyos vagy!" -fújtam fel az arcom, és felmentem a kislányhoz.
Zöld ajtaja előtt megtorpantam és a kis virágokat nézegettem rajta, majd mikor ábrándozásomnak vége lett, a kilincsre helyeztem súlyom, és benyitottam a szobába, ahol a takarón játszó kislányt megpillantottam.
Elmosolyodtam, és halkan csuktam be magam mögött az ajtót, majd a kislány, az ajtó csukódására felkapta a fejét, és elmosolyodott.
- Te leszel a bébicsőszöm? -nézett rám nagy szemekkel.
- Igen.
- Hol van Jae Oppa? -biccentette oldalra fejét.
- Még lent beszélget a mamáddal! -mosolyogtam, majd leültem mellé. -Mit olvasol? -néztem a könyvére.
- Hamupipőke! -nézett fel rám örömmel teli szemekkel. -De ... én még nem tudok olvasni! -sütötte le szemeit. -Elolvasod nekem? -nézett rám fel kérő szemekkel.
Nem válaszoltam csak bólintottam, mire széles mosoly jelent meg gyermek arcán. Kezembe véve a könyvet, törökülésbe vágtam magam, és belefogtam a mesébe. Jinnie nagy szemekkel figyelte, ahogy olvasok, és néha-néha rá-rá pillantottam, mire visszább húzódott, mintha meg akartam volna enni. Pedig nem. Öröm volt látni, hogy érdekli az olvasmány. A mese végére, már a párnát ölelgetve aludt, és Jae akkor toppant be.
- Pszt! Elaludt! -tettem ujjam ajkaimra.
- Édes! -mosolygott,és leült mellém. -Jó anya leszel tudsz róla? -vonta fel szemöldökét.
- Tudok! -öltöttem ki rá nyelvem.
- Hagyjuk, hadd aludjon! -fogta meg kezem Oppa, és lementünk a nappaliba.
- Az anyukája hol van? -néztem fel Jae-re.
- Elment dolgozni, majd az apja jön haza olyan este 10 körül. -vigyorgott.
- Mármint....ezzel arra célzol, hogy nekem több mint -néztem az órámra ami 11 órát ütött épp -11 órát kell veled kibírnom? -vontam fel egyik szemöldököm.
Nem válaszolt, csak vigyorogva bólogatott, mint egy vérbeli idióta.
"Én meghalok!" -fújtam fel ismét az arcom,és levetődtem a kanapéra.
Oppa hozott 2 poharat, benne narancslevet, és azt kezdtem el szürcsölni. Amikor megittam letettem a dohányzó asztalra, és elfeküdtem a kanapén.
Szenvedek én már jobbra-balra de az idő csak nem telt. Oppa már ülve elaludt a kanapén. Ajkai résnyire nyitva. Elképzelni azt, hogy az ajkait megtépem, és közben engem ölelget....vah. Nem nem nem nem!
Nem szabad! De olyan vonzó srác.
Ahhoz, hogy testem lenyugodjon, elmentem letusolni. A hideg víz, jót tett nekem, majd  a zuhanykabin párás ajtaján kitekintve láttam meg egy alakot. A szívem eszeveszett ütemben kezdett el verni, majd a kabin ajtaja hirtelen kivágódott, és egy paradicsomokat megszégyenítő vörös fejű Oppával találtam magam szembe.
- Én.. izé... öh... -dadogott, én pedig hátat fordítottam neki.
- Tűnj el! -szóltam neki.
- De...
- Tűnj el! -emeltem fel hangom és Oppa elment.
Zavaromban, a törölközőt is elejtettem, de megtörölköztem, egy tiszta törölközőben, amit a szekrényből csentem. A ruháim visszavettem, és kimentem a nappaliba, ahol Oppa ült. Feje a tenyerébe volt temetve.
- Miért nem fogadtál szót elsőre? -néztem le rá.
- Mert...nem tudom.
- Mindenhová mindig követsz!
- Baj? -vont vállat.
- Nekem igen. Mindig követsz, most meg ez....-sóhajtottam. -Mi a bajod?
- Semmi. -fintorgott.
- Komolyan? Csak ennyire vagy képes látom! -hergeltem fel direkt.
- Ne játssz a tűzzel, mert megégeted magad! -nyomott a falnak.
- Oh tényleg? -gonosz mosoly ült ki arcomra. -Talán nem elversz? Úgy tudom, hogy lányokat nem bántunk! -húztam tovább az agyát.
- Te komolyan nem vagy észnél! -förmedt rám.
- ÉN? ÉN nem vagyok észnél? Nem én dermedtem le egy test láttán! -vágtam a fejéhez a történteket.
- Amiről nem tudsz, abba ne üsd bele az orrod! -nézett rám vissza.
- Mert?
- Mert ne! -emelte fel a hangját.
- Mi a baj? Csak nem olyat tudok meg, amit nem kellene! -húztam tovább az idegeit.
- Inkább törődj a saját dolgoddal!
- Addig úgy sem állok le, míg el nem mondod mi ez az egész! Iderángatsz, hogy "jóbulilesz" erre kiderül, hogy több mint 11 órát legyek veled, majd még az is, hogy titkolózol! -emeltem fel a hangom, és kibabáltam vele. -És én így bízzak benned? Így? Hát nekem nincs szüksége... -fojtotta belém a szót Oppa.
Ajkai vadul tapadtak az enyémre, és alig hittem el. Oppa szeret engem? Ezért volt ez az egész?
Gondolataimból, erős karjai rántottak ki, melyek derekamra fonódtak. Lábujjhegyre álltam, hogy nyakát átkaroljam, és viszonoztam édes csókját. Ajkai puhák voltak, és édesek. Szorítása jóleső, biztonságot adó. Alig bírtam elhinni, hogy ez megtörténik. Amikor elváltunk egymástól, leereszkedtem a földre, így teljes súlyommal nyomtam a padlót. Szemeibe néztem, amik ragyogtak.
- Nincs rám szükséged? -vonta fel egyik szemöldökét YoungJae. -A csókodból ítélve van, és ha nem csal a megérzésem, Te is pontosan azt érzed irántam, amit én irántad! Szerinted miért vagyok féltékeny, mikor Jackson-al beszélsz? Miért vagyok allergiás arra, ha az Ő ölében alszol el? Miért nem bírom elviselni, hogy Jackson nap mint nap, puszival kelt?
- Mert... mert... -nem bírtam kimondani, ezt az egy szót.
- Mert szeretlek! Tudod, nekem milyen nagy kő esett le a szívemről, mikor visszacsókoltál?
- Veszekedni kell veled, hogy megtudjam mit akarsz? -kérdeztem vissza, mire elmosolyodott.
- Nem kell veszekedni, csak ... csak ez így jött ki. Én szeretlek, Eun! -kulcsolta össze ujjainkat. -Nagyon és nekem fájt hallanom azt, hogy az igazságot vágod a fejemhez. Te kérdeztél, én válaszoltam! -mosolygott rám édesen.
- Bolond! -öleltem meg, és YoungJae karjai derekamra fonódtak.
Így ringtunk egy kis ideig, mikor lejött a kislány.
- Azt hittem baj van! -pislogott nagyokat. -Hallottam, hogy veszekedtetek! -hüppögött.
- Már nincs semmi baj! -mosolyogtam a kislányra.
- Akkor jó. -mosolygott, és felment a szobájába.
- Bébicsőszködünk még máskor is? -néztem fel Oppára.
- Miért is?
- Mert hátha még egy két vita után kiszedek belőled mindent! -adtam ajkaira puszit, amiből ismét csókot csinált.
Felmentünk az emeletre, ahol a kislánnyal jól eljátszottunk, és közben az idő telt múlt, és az apukája is hazajött. Mi hazamentünk, és már az ajtóban egymásnak estünk, mire JB-től, kaptunk egykét rosszalló pillantást, de végül is, ami a szobában történt, az csak ránk tartozik.

Húsvéti ajándék {Tao}

Ahogy halkan becsuktam magam mögött az ajtót,a torkomban dobogott testem éltető motorja.
Óvatos léptekkel közelítettem meg Oppa ágyát,aki aludt,mint a tej. Hátán feküdt,és kezei a mellkasán pihentek. Mellkasa egyenletesen járt fel-le.  Nagy levegőt vettem,és óvatosan fölé másztam. Rámosolyogtam,és ráfújtam pilláira,mire nekiállt az rebesgetni és lassan kinyitotta azokat.
- Jó reggelt! –vigyorogtam.
- Neked is Törpe. Mi ez a reggeli keltés?
- Hát gondoltam,hogy húsvét van,és együtt töltjük a napot…-sütöttem le szemeim.
- Nekem nincs ellenemre. –adott ajkaimra egy puszit,és maga alá gyűrt. –Ma elmegyünk az ovisokhoz,elfelejteted? –nézett rám Tao.
- Dehogy felejtettem! –hadakoztam.
„Oh,basszus. Tényleg kiment a fejemből!”
Tao legurult rólam,és nekiállt öltözni,és pedig kipirult arccal néztem. Amikor háttal állt nekem,és a felsőjét levette,izmos hátán végigsuhant tekintetem.
„Én meghalok…!” –dőltem el Tao ágyán pirult arrcal.
- Mi az? –fordult meg miután trikója rajta volt.
- Cemmi…-sütöttem le szemeimet és kimentünk a konyhába.
Megreggeliztünk,és Tao végig olyan volt mintha együtt lennénk.
- Mi van? Lefeküdtetek? –jött ki vizes fejjel Lay,és Unnie meg egy nagy ingbe ami nem volt begombolva,és csak egy melltartó és egy franciabugyi fedte testét.
„Na jó ember beszél…!”
- Nem. –pirulva elfordult Tao.
- Ne piszkáld már Őket! –mosolygott Unnie,és Lay kockás hasán végigsimított. –Ők sem piszkálnak minket,szóval pofa be! –adott ajkaira egy puszit.
- Taocskára rátalált a nyuszija! –csípte meg az oldalam Lay.
- Lay….én beborítalak az asztal alá! –néztem rá szúrós szemekkel.
- Olyan szemét vagy! –csókolta meg Unnie perverz szerelmét.
- Mi megyünk is…-vakarta zavarában Tao a tarkóját.
- Sziasztok! –húztam ki a dorm-ból Taot,és elmentünk az oviba.
- Csókolom. –hajoltunk meg az óvoda igazgatója előtt.
- Szerbusztok! –mosolygott ránk kedvesen az 50-es évei végén járó nő. –Akkor kin lesz a jelmez? –mosolygott.
- Tao. –mutattam a mellettem álló fiúra.
- Rá tökéletes illik majd. Fáradj velem,kedves! –mosolygott a nő,és Tao mit sem értve elment egy szobába a nővel.
10 perc sem telt bele,és Tao kijött egy nagy rózsaszín nyuszi jelmezben. Én Tao láttán felröhögtem,és ki kellett mennem a levegőre.
- Nem vicces. –ugrált oda mellém Tao.
- Attól mert nyuszijelmezbe vagy nem kell ugrálnod! –kuncogtam.
- De muszáj. –morgott. –Össze van varrva a lába. –forgatta meg szemeit.
- Kisasszony! –jött ki egy nyuszifüles hajpánttal a nő. –Ez a tied! –mosolygott és a fejemre tette.
- Háh! Te sem úsztad meg! –vigyorgott Tao.
- De én rajtam csak hajpánt van,nyuszika! –vigyorogtam,és az igazgatói irodába mentünk.
- Nos,miután Tao azaz a húsvéti nyuszi beugrál az ovisokhoz,Te jössz be –mutat rám –és elmondasz egy kis beszédet.
- De nem is írtam beszédet! –tágult ki szemem.
- Improvizálsz. –mosolygott. –Miután azt elmondod,egy kis előadást megnéztek,és az ajándékokat odaadjátok,és elmentek. Ennyi. –mosolygott. –Nos akkor hajrá. –tapsolt kettőt,és bementünk az ovisokhoz.
Tao elég jól hozta a formáját,és sikeresen improvizáltam. Taoval végignéztük a kicsik műsorát és odaadtuk az ajándékokat. Mikor Tao levedlette a nyuszijelmezt,trikója rá volt tapadva izzadt felső testére,amire beharaptam alsó ajkam.
- Mi az? –nézett rám azokkal a cica szemeivel Tao.
- Semmi! –ráztam meg a fejem. –Menjünk haza! –pattogtam,és hazaiszkoltunk.
Csináltam magamnak otthol teát,és éppen meg akartam inni,mikor Tao szólt.
- Mimi! Gyere csak! –nézett rám és mosolygott.
- Megyek! –tettem le a teám az asztalra,és Tao elé álltam.
- Most pedig hunyd le a szemed! –mosolygott rám.
- Minek? –nem bíztam benne. Most nem.
- Csak csináld! –nyaggatott.
- Ha bajom lesz…-morogtam,és lehunytam a pilláim.
- Maximum nekem lesz bajom. –lett komor a hangja,és bekötötte a szemem.
- Ezt most minek kellett? –akadt ki.
- Mennyit mutatott? –nézhettem a tök sötétet.
- Egy? –kérdezősködtem.
- Akkor jó. –hallottam a hangján,hogy vigyorog,és a szobájának ajtaja lassan nyílt.
Megfogta a vállaim,majd beinvitált a szobájába,ahol nem tudtam mi vár majd rám. Gondoltam arra is,hogy megerőszakol,amit hagynék,szóval nem lenne erőszak,de arra is,hogy a fiúk összefogtak,hogy megrémisszenek. Ám egyik tippem sem vált be.
Tao valamit még tett vett,mire elmosolyodtam,és a nyakamba hideg dolgot éreztem meg.
- Leveheted a kötést! –parancsolta,és levettem a szememről a sálat,majd a tükörhöz léptem,és megláttam a jin jang egyik felét a nyakamba. –A tiéd a jang. –mosolygott,és a pólója alól kiszedte a jin jang másik felét,a jin-t. –Az enyém a jin.
- Kiegészítik egymást…-motyogtam halkan.
- És összetartoznak. –emelte fel kezét Tao.
Én belehelyeztem a tenyerem az övébe,és ujjainkat összekulcsolta. Szemeibe néztem,és elvesztem benne. Tao elmosolyodott,és másik kezét derekamra helyezve közelebb húzott magához.
- A húsvéti nyuszi két dolgot hozott neked! –mosolygott rám Tao.
- És mi a másik ajándékom?
- Az én szívem! –tapasztotta ajkait az enyémre,és pilláim lecsukódtak.
Annyira de annyira boldog voltam. A húsvéti nyuszi Tao szívét hozta nekem ajándékba,akinek csókja édesebb a világ összes mézénél. Tao lágyan csókolt,mintha porcelán lennék. Karjai védelmezően fonódtak derekamra,és élveztem csókunk minden egyes percét. Visszacsókoltam,ami tetszett neki,és a levegőhiány miatt,elváltunk egymástól.
- Szeretlek! –nézett mélyen szemeimbe,és tudtam,a szavai igazak.
- Én is szeretek,ZiTao! –öleltem át szerelmem derekát,és bújtam hozzá. –A legjobb húsvéti ajándékot kaptam a nyuszimtól! –adtam ajkaira egy puszit,és elmosolyodott,szerelmem.

Hisztisem {MyungSoo}

Már korán reggel arra keltem,hogy valaki kirántja alólam a takarót és a földre zuhanok. Álmosan nyitogattam ki pilláim,hogy meglessem,melyik igen hülye volt az a merész kisgyerek,aki az oroszlán barlangjába merészkedett,és ráadásul fel is keltette azt.
Ahogy kitisztult látásom,megláttam egy vigyorgós fejű DongWoo-t.
„Annyira tudtam…” –morogtam magamban,és egy csábos mosolyt villantottam rá.
- Mi a fenének keltetted fel az alvó oroszlánt? –vontam kérdőre a kicsit megszeppent fiút.
- MyungSoo hisztizik megint! –nézett rám ártatlan cica szemekkel.
- Ez a pasi többet hisztériázik,mint egy utca sarki. –sóhajtottam,majd lementem a nappaliba,ahol MyungSoo kikelve magából hisztizett.
- Na már csak Te hiányoztál! –nézett rám ingerülten.
- Miért kaptad fel a vizet? –néztem rá.
- Nem értem meg hogy engem senki nem ért meg! –hadonászott.
- Miért kapta fel a vizet? –fordultam Hoya felé aki csak vigyorgott mint a tejbe tök,míg MyungSoo megállás nélkül pofázott.
- Valamit elrontott és most önmagát szidja meg satöbbi…-vont vállat és visszafordultam ehhez az idiótához.
- Szóval miért kaptad fel a vizet? –néztem rá és egyre vörösebb lett a feje.
- Te sem értesz meg! Engem senki nem ért meg! –hisztizett.
- Fogd már be! –szóltam rá de csak tovább mondta.
Megkerülve Őt,elvettem egy párnát a kanapéról,majd elé álltam és arcon csaptam vele,mire bedugult.
- Na végre. –sóhajtottam. –Most megint meg fogom ismételni a kérdésem,és ha hisztizni mersz,megint arcon csaplak Jonny-val,vili? –néztem rá,kezemben a virágmintás párnával és Ő csak bólogatott. –Szóval mi a bajod?
- Az,hogy senki nem ért. Mikor elbaltázok valamit rögtön hibáztatnak…-zendített a hisztijére,és megint arcon csaptam.
- Te sosem tanulsz! –löktem le a kanapéra és az ölébe vágtam a párnát. –Miattad felkeltett ez a félőrült –mutattam DongWoo-ra. –Utána meg még hisztizel itt nekem,mint egy utca sarki,és nem lehet veled bírni! Ez ezen a héten már az ötödik,és még csak kedd van! Szóval kapd össze magad komám,mert én sem fogom örökké tűrni! Az egy dolog,hogy SungJong húga vagyok,és Sunggyu volt olyan kedves és befogadott,de ez nem azt jelenti,hogy ha téged elkap a harci ideg,akkor nekem kelljen mindig közbe lépnem! Vagy uralod magad,és változol,vagy akkor felejtsd el a főztöm,és a jelenlétem. Értve vagyok? –néztem rá dühösen.
Nem szólt senki sem. MyungSoo meg végképp. Csöndben volt,és bólogatott.
- Köszönöm. –sóhajtottam. –És most ha megbocsátotok,megyek szépen lezuhanyzom,és futok egyet. Aki akar jöhet! –néztem a fiúkra,és MyungSoo óvatosan pillantott rám.
- Mehetek? –nézett rám gyönyörű szemeivel.
- Nem fogsz hisztizni?
- Nem. –rázta meg a fejét.
- Akkor öltözz! –utasítottam,és Sunggyu elmosolyodott.
- Biztos vagy ebben? –nézett rám Hoya.
- A futás levezeti a feszültséget. Ezért is megyek el mindig futni ilyenkor! –mosolyogtam,és felmentem az emeletre letusolni.
Amikor a víz alatt álltam,azon gondolkoztam,hogy minden egyes veszekedés után,vagy MyungSoo dühkitörése után…valahogy közelebb kerülünk egymáshoz. Utána mindig van egy kis feszültség,de mindig sikerül kontrolálni magunkat,és mentségünkre szóljon,hogy hiába gyagyások a fiúk,de ha MyungSoo kiakad akkor azért összetartóak a fiúk. Meglátszik,hogy összeszokott csapat.
Miután végeztem a zuhannyal,felkötöttem a hajam,és felöltöztem. Lementem a nappaliba,ahol MyungSoo szája tátva maradt,ahogy meglátott.
- Na elég legyen már! –csaptam fel állát.
- Mehetünk? –nézett le rám.
- Igen. –mentünk ki,és még visszanéztem a fiúkra. –Nem szőni összeesküvés elméleteket,és nem szétszedni a lakást,vili? –a fiúk csak vigyorogva bólogattak. –Pusz pá! –mosolyogtam,és becsuktam az ajtót magam mögött,és lementem a lépcsőn MyungSoo-hoz.
- Összeesküvés elmélet? –vonta fel egyik szemöldökét Myung.
- Képesek rá….amilyen pervezek…-sóhajtottam.
- Hol kezdjük?
- Először végigmegyünk a járdán,be a belvárosba,majd a kiserdőn át ki a parkba. Ott szusszanunk egyet,akár eszünk valami édességet,dumálgatunk,és visszajövünk a kertvárosi úton. –mosolyogtam,és elindultam. –Nem jössz? –futottam egyhelyben,és MyungSoo is megindult. –Na azért! De tudod! Nincs hiszti! –böktem meg oldalát,és kicsit előrébb futottam.
- Sunyi! –futott utánam,és Ő is megbökött.
- Tudom! –vigyorogtam,és a belvárosig meg sem álltunk.
- Pihi-pihi….pihe…-lihegett MyungSoo.
- Mibajod? –kuncogtam.
- Pihi-pihi….pihe…-nem bírt normálisan beszélni MyungSoo.
- Pihenjünk? –kuncogtam.
Nem válaszolt csak bólogatott. Elmosolyodtam,egy vattacukor árusnál vettünk vattacukrot amit egy padon ülve eszegettünk.
- Nézd csak. Valami van a hajadban! –mosolyogtam rá,majd a vattacukorból téptem egy darabot és a hajára kentem.
- Teeee…..Te sunyi! –vigyorgott. –Ezt visszakapod! –állt fel,én pedig elfutottam előle,majd a kiserdőn át a parkig meg sem álltunk.
A parkban végül utol ért,és a földre tepert,majd csikizni kezdett. Én persze kapálóztam,de mit sem ért. Sokkal erősebb mint én,és ezt ki is használta.
- Hagyd abba! Kérlek….MyungSoo hagyd abba! –könyörögtem nevetve.
- Büntetés! –állt le egy pillanatra,és orromra halovány puszit adott,és tovább csikizett én pedig rugdalóztam,de hiába.
Agyon csikizett és amikor már látta,hogy nem erőlködöm,és feladtam a csatát,rám mosolygott,és felett tornyosult.
- Miért vagy ennyire édes? –nézett szemeimbe,és éreztem,hogy arcom elönti a pír.
- Te meg miért vagy ennyire hisztis? –néztem rá.
- Jó magamra felhívni a figyelmet. –adott orromra ismét egy puszit.
- Hülye gyerek! –kuncogtam.
- Mit mondtál? –fújt a nyakamba.
- Neheheee! –szorítottam össze szemeim,és nem mertem ránézni.
- Mit mondtál? –kérdezte meg újra.
- Azt,hogy hülye vagy! –vigyorogtam,és kinyitottam szemeim,és elvesztem gyönyörű íriszeiben.
- Te meg édes,szóval kuss! –fújt nyakamba ismét.
- Miért csinálod ezt? –néztem rá.
- Mit? –fürkészte szép szemeivel arcom.
- A fiúk előtt kivered a balhét,és úgy csinálsz mintha utálnál,és most pedig bókolsz,majd beleég az arcom,és közben meg jófej vagy,és édes. Miért?
- Mert nem tudom…
- Mert tényleg hülye vagy. –bólogattam,és megint nekiállt csikzni.
Kapálóztam,míg végül tekintetünk összefonódott. Egymás szemeiben elvesztünk. Arcomon éreztem meleg leheletét,és ajkaim résnyire nyitva voltak. Szemeiben elvesztem teljesen,és mire észbe kaptam ajkai az enyémen voltak. Nem akartam elhinni,hogy Kim MyungSoo a hiszti királynő engem csókol. Kezem átfonta nyakát,és magamhoz húztam. Viszonoztam csókját ami édes volt és gyengéd. Pilláim lehunytam,és kicsit el akart tőlem távolodni,de nem hagytam. Ajkait folyamatos ostrom alá vetettem,ami tetszett neki,és lassan elváltunk egymást a levegő hiány miatt. Amikor pilláim kinyitottam,Ő rám mosolygott.
- Miért vagy ilyen észveszejtő? –suttogta szinte az ajakaim.
- Miért vagy ilyen gyagyás? –hintettem ajkaira egy lágy puszit.
- Szeretlek! –ekkor szemeim kitágultak.
- Én…én… -én is szeretlek,de miért kell neked ennyire hülyének lenned?
Nem tudtam szóhoz jutni. Szavak helyett a tettek útján jártam,és megcsókoltam. Lágyan és szenvedélyesen. Szeretem ezt a bolondot,hiába akaszt ki. Amikor elváltunk egymástól csak vigyorgott mint a tejbe tök.
- Ezt vehetem egy igennek? –morogta nyakamba.
- Igen. –vigyorogtam,és a futásunkat folytattuk.
Ahogy visszaértünk,egyből ledőltünk a kanapéra. Fejemet MyungSoo vállára hajtottam,és éreztem,hogy egy lágy puszit kap a buksim.
- Szeretlek! –suttogta,hogy a többiek ne hallják meg,de valakinek túl jó a hallása.
- Tudtam én! –mutogatott Sunggyu. –Tudtam! Tudtam! Tudtam! Tudtam! –ugrált körbe minket.
- Szerintem üssük le! –néztem fel Myung-ra.
- Ne. Nekem jobb ötletem van! –mosolygott,és felmentünk a szobájába.
Az ágyra löktem,és fölé másztam,majd ajkait elérve lágy csókot adtam ajkaira.
- Szeretlek! –mosolygott rám.
- Én is szeretlek,hisztisem! –vigyorogtam,és egy lágy csókban részesítettem az én hisztis kis szerelmem.



Megérte rád várni {Ilhoon}



- Oppa! -kiáltottam a konyhából.
- Igen? -jött le inget gombolva Ilhoon.
- Ma is mentek a fiúkkal valahová? -néztem fel a fiúra,akinek kócos hajára nézve elmosolyodtam.
- Igen. Miért? -tette zsebre a telefonját.
- Csak mert gondoltam csinálhatnánk valamit...
- Eggyüt? -mutatott először rám,majd magára.
- Nem tudtam,hogy szégyelsz...-fordultam el tőle,és befejeztem a kaját.
- Nem szégyellek csak...-sóhajtott Ilhoon.
- Csak mi? -fordultam felé.
- Mindegy...hagyjuk is. Megyek,szia! -nyomott arcomra egy puszit,és elment.
"Beléd meg mi ütött?" -néztem nagy szemekkel. Ilhoon sosem ment el itthonról úgy,hogy puszit adott volna. Mostanában egyre furcsábban viselkedik. Mióta lakótársak vagyunk,és összehaverkodtunk,azóta ilyen. Amikor udvarolt nekem ChangSub,akkor teljesen dilis volt. Bezárt a lakásba,hogy ne találkozzak vele. Volt,hogy a levelet,amit küldött nekem,széttépte. Esküszöm néha beteg ez a gyerek.
A kajából amit főztem ettem,és untam magam. Untam azt,hogy örökre csak Ilhoon-ra várok,hogy egy kicsit is törődjön velem. Miért kellett nekem beleszeretnem? A fenébe is. Ha nem jöttem volna ide,most nem mérgelődnék azon,hogy egy agyilag néha napján beteg gyerekbe vagyok szerelmes. Aish...utálom ezt....amikor szeretem,de nem veszi észre...vah...esküszöm hazaér,és leütöm. Egy légycsapóval...vagy...a tehénkés papucsommal. Nem,inkább nem. Nem szeretném ha a papucsomnak baja esne...akkor pedig ideje elbeszélgetnem a fejével...de egy a baj. Ha rámnéz,én ... én elolvadok.

Gondolataimba merülve ültem a kanapén,és üreges tekintettel néztem magam elé,amikor megszólalt a csengő. Felálltam,és kicsit észhez térve nyitottam ajtót.
- Szia. -mosolygott rám Sungjae azzal a dilis fejével.
- Szia. -pislogtam. -Ilhoon? Nem veled van? -tettem fel kérdések hadát szegény hülyegyereknek.
- Ilhoon? Fogalmam nincs kiről beszélsz! -vigyorgott.
- Ennyire ne utáld már. -invitáltam beljebb a kis gyagyást.
- Nem utálom.  -mondta pille könnyedséggel Jae,és kiszolgálta magát a kajából.
- Öhm...nem vagyok a gyorskonyhás néni,hogy csak így megedd az összes kaját,amit Ilhoonnak,és magamnak főztem.
- Éhes voltam,bocsesz. -vigyorgott Jae.
- Gyagyás! -löktem meg,és elmosogattam.
- Segítsek? -nézett le rám SungJae.
- Ne! Ne érj semmihez! -tettem fel a kezeim. -Még a végén megsérted magad!
- Egy fakanáltól nem lesz bajom!
- Te amilyen szerencsétlen vagy,még azzal is képes vagy kupán nyomni magad. -forgattam meg szemeim.
- Na jól van mami...-biggyesztette ki ajkait,és elment a nappaliba tv-t nézni.
- Jó kisfiú! -kiabáltam utána.
Elmosogattam mindent,és kimentem a nappaliba. Sungjae kiguvadt szemekkel nézte a tv-t és olyan volt,mint egy béka,akin átment egy kamion. Rémisztő volt,de nem igazán foglalkoztam vele. Valami romantikus sorozat volt,és én halálra unat magam. Amikor a lány sikoltott ez a bolond is felsikoltott.
- Te normális vagy? -néztem rá elszörnyülködve.
- Persze. -rebesgette szempilláit Sungjae.
- Uram atyám. Én nem ismerlek! -ültem át a kanapé túlsó végére,amikor megszólalt a telefonom.
- Én veszem fel! -ugrott fel Sungjae és mint egy kiskecske odaugrált a telefonhoz.
Nem értettem belőle sokat,hogy ki van a vonal túlsó végén,mert ez az égi meszelő nem engedett a telefonhoz. Mikor letette morci fejjel néztem fel rá.
- Csípd ki magad! -mosolygott rám Sungjae.
- Mi? Minek? -néztem rá.
- Menj! -tolt be a szobámba ez a hülye. -Lehetőleg fekete és szexis legyen! -ült le az ágyamra Sungjae.
- Na takarodjá arra kifele! -mutattam az ajtóra.
- Látni akarom,hogy nem-e pizsamát veszel fel!
- Miért vennék fel este 8kor pizsamát? -vontam fel egyik szemöldököm.
- Ki tudja? Vagy Te olyan hülye! -hadakozott.
- Mondja ezt a főkolompos. -nevettem,és nekiálltam keresni valami "szexis" ruhát.
Nem találtam semmi különlegeset,de miután felvettem,és kitopogtam a nappaliba,Sungjae álla leesett,és már-már folyt a nyála.
- Elég már! -csaptam fel állát. - Nem vagyok olyan szép. -fintorogtam.
- De igen. Na gyere! -fogta meg kezem,és nekiállt húzni ki az ajtón,majd a kocsijába beültünk,és elhajtott valamerre.
Azt hittem,hogy a bárba megyünk,de nem. A belvárosi étterembe hajtott,ahol kiszálltunk,és érthetetlen fejjel néztem rá. Elmosolyodott értelmes fejem láttán,és bementünk.
- Menj szépen hátra a kerti asztalokhoz. Majd meglátod a meglepetést! -mosolygott rám Sungjae,és mire észbe kaptam elment.
"Hát jó. Akkor most ugrik majom a vízbe."
Ahogy hátra mentem,megláttam az egyik asztalnál ülni,szmokingban Ilhoon-t.
"Te sunyi. Végig ezt akartad!"
Lehajtott fejjel mentem oda hozzá,és megálltam az asztal előtt,Ő pedig felállt.
- Gyönyörű vagy! -mosolygott rám Ilhoon.
- Te meg dinka. -ültem le és rendeltünk. -Miért hívtál ide? -néztem a velem szemben ülő fiúra.
- Mert el akarok valamit neked mondani.
- Hallgatlak.
- Amikor ChangSub udvarolt neked...én...én majdnme megőrültem.
- Azt észre vettem. -vigyorogtam,és kihozták a kaját,és mindketten gyorsan befaltuk. Nem akartam tovább várni. El akartam neki mondani az igazat.
- Menjünk sétálni! -fogta meg kezem,és ujjainkat összekulcsolta.
"Most fogom agyoncsapni!"
Ahogy sétáltunk,a város utcáinak lámpái világították meg a járdát,és a nagy villogó cégtáblák.
- Mit is akartál mondani? -próbáltam oldani a feszültséget.
- Szóval...-hajtotta le fejét. -Az a helyzet,hogy nekem kellett volna elvinnem az étterembe.
- Tényleg? -néztem rá.
- Igen...
- Akkor miért Sungjae-t ugráltattad? -néztem rá,és megálltunk egy szőkőkútnál.
- Mert féltem...
- Mitől? -néztem szemeibe.
- Attól,hogy elutasítasz! -sütöte le szemeit,és zsebre vágta kezeit.
- Bolond! -öleltem meg.
Ilhoon kicsit eltolt magától,majd szemeibe néztem. Ő az enyémbe,és elvesztünk egymás tekintetébe. Éreztem,hogy az idő lelassul körülöttünk,és lassan közeled felém. Én is közeledtem felé,majd ajkaink súrolódtak,és végül összenyomódtak. Lágy csókból lett szenvedélyes. Ahogy nyelvét végighúzta alsó ajkaimon,szétnyitottam ajkaim,és nyelve becsúszott ajkaim között. Elmélyítette a csókot,és magához húzott,én pedig hagytam. Öleltem,és végül elváltunk egymástól. Lassan nyitottam ki pillám,és Ő akkor rám mosolygott.
- Szeretlek! -mosolygott rám. Már mióta! -kuncogott.
- Én is! -fontam át nyaka körül a kezem és megöleltem.
- Megérte rád várni! -ölelgetett,és az eső eleredt.
- Szerintem menjünk haza! -mosolyogtam,és hazarohantunk,majd azu ajtóban egymásnak estünk és a hálóig meg sem álltunk...

Cicafiú {Jungkook}

Annyeong.! :) Ezt az OS-t,az én gyönyörű és egyetlen Dongsaengem-nek írtam.! :) Remélem tetszeni fog neki.! :) Jó olvasást,Mindnekinek.! :) ~♥

 

 

- Unnie! –ugrott a nyakadba az unokahúgod.
- Mondd,édesem! –adtál arcára egy puszit.
- Ma kimegyünk a vidám parkba? –nézett rád nagy szemekkel.
- Persze. Ha Unnie megengedi! –mosolyogtál.
- Ráveszed,hogy elmenjünk? –nézett rád nagy szemekkel.
- Rá. –mosolyogtál,és a konyhába mentél.
- Miért vigyorogsz így? –nézett rád,Unnie-d.
- Hát…szeretném ha kijönnél velünk a vidámparkba! –pásztáztad szemeiddel a padlót.
- Vidámpark? Lássuk csak…ma szabad vagyok,szóval felőlem…?! –vont vállat Unnie-d,és elkezdtetek készülődni.
Az unokahúgod haját befontad,és kisminkelted magad,majd elmentetek a vidámparkba.

- Unnie…az ott J-Hope? –mutogattál a távolban integető fiúra.
- Igen. –mosolygott rád Unnie-d,és odamentetek a fiúhoz.
- Sziasztok! –mosolygott rátok a fiú.
- Ne nézd így Unnie-t,mert nem állok jót magamért! –durciztál.
- Nyugi Prücsök! –adott Unnie-d arcodra egy puszit,és amikor megláttad,hogy kéz a kézben állnak már egymás mellett mindent értettél.
- Mi..? Mikor? Vagy hol? Hogyan? Meséljetek! –mosolyogtál perverzül.
- Röviden annyi,hogy hiába cseszegetjük egymást,nem tudok nélküle élni! –mosolygott Hoseok,és megjelent egy nem kívánatos személy.
- Hát te? –mutatott rád az újonnan jött fiú.
- Baj? –vontad fel egyik szemöldököd.
- Mi megyünk is! –mosolygott Hoseok,és elment Unnie-ddal.
- Menj te is! –lökdösted a fiút.
- Nem megyek! –húzta ki amgát.
- Jungkook! Eredj! –durciztál.
- Nem! –állt ellen továbbra is.
- Unnie…-nézett fel rád az unokatesód. –Megyünk a hullámvasútra? –nézett rád hatalmas kérő szemekkel.
- Persze! –mosolyogtál.
- Én is megyek! –pattogott Jungkook,és szemet forgatva indultál meg,majd ment utánad a két kisgyerek is.
A hullámvasút elég veszélyesnek nézett ki,de valahogy Jungkook mellett,mégsem tűnt annyira. Felszálltatok,és Jungkook elhelyezkedett melletted,majd a vasút lassan elindult. Végigsikítoztátok az utat,és amikor végére értetek,lassan kiszálltatok,és Jungkook-ba karolva támolyogtál.
- Ez isteni volt! –mosolygott Jungkook.
- Az ám! –pattogott az uncsitesód.
Egész nap a vidámparkba voltatok. Mindenre felültetek/felszálltatok,és a nap végére már eléggé kifáradtatok. Jungkook egy percig sem távolodott el tőled.
- Kérsz fagyit? –nézett le rád.
- Ha nem gond…-néztél szemeibe és mindenkinek vett egy-egy gombóc fagyit.
Egy padra leülve nyalakodtatok. Jungkook az ujjára kent egy kis fagyit,és ujját végighúzta az arcodon.
- Héééééé! Nem ér! –durciztál,és a fagyit arcához nyomtad.
- Na ez gonoszság volt! –nyomta szádhoz a fagyit,de elkaptad a kezét.
- Ne is álmodozz! –vigyorogtál,és kezét az arcához lökted,és arcán szép nagy fagyi csík jelent meg.
- Gonosz! –nyalt bele a fagyijába és úgy adott arcodra egy puszit.
- Én? Nem is! –pirultál el.
- Jungkook! Gyere! –ment oda egy lány hozzátok.
- Rendben! Mennem kell,de megkereslek titeket! –mosolygott Jungkook,és semmit sem értve pislogtál utána.
Kicsit elszomorodva ültél tovább,és egy bohóc előadást néztétek meg,amikor egy nagy cica jött felétek.
- Kérhetek tőle autógrammot? –nézett rád az uncsitesód.
- Persze! –mosolyogtál és a nagy cica aláírását felismerted.
- Unnie! Vehetek vattacukrot? –nézett rád ismét uncsitesód.
- 3mat! –szólalt meg a cica jelmezes fiú és elrohant a kishúgod.
- Minek 3 vattacukor? –fordultál a cica jelmezes fiú felé.
- Mert tudom hogy szereted! –vette le a cicajelmez fejét a fiú,és Jungkook volt alatta.
- Bolond! –ugrottál nyakába,és szorosan ölelgetted.
- Szeretlek! –nézett szemeidbe.
- Mondja ezt a cica fiú. –mosolyogtál.
- Miau! –nyávogott egyet Jungkook.
- Én is szeretlek! –mosolyogtál,és Jungkook letett a földre,és amikor talpad a földön volt,nagy cicakarjait derekadon hagyta és mélyen szemeidbe nézett.
- Annyira gyönyörű vagy! –mosolygott,és szemeidben látta a naplementét.
- Te meg bolond! –vezetted kezeid nyakára,és hajával játszottál a tarkóján.
- Szeretlek! –tapasztotta lágyan ajkait a tiédre.
Ajkai lassan mozogtak a te puha párnáidon,majd,nyelve óvatosan siklott végig alsó ajkaidon,mire ajkaid szétnyíltak,és nyelve lassan átcsúszott a te ajkaid között. Nyelveitek vad táncot játnak,és a levegő hiány közbe szólt,és lassan elváltatok egymástól.
- Te…vagy az én kis cicalányom! –tűrt el egy tincset füled mögé és mélyen szemeidbe nézett.
- Te meg az én cicafiúm! –doromboltál ,és hozzábújtál majd doromboltál. – Szeretlek egyetlenem! –adott arcodra egy puszit.
- Én is téged! –pirultál el.
- Gyönyörű vagy ha zavarba jössz! –mosolygott,és szemeidben elveszve adott ajkaidra ismét egy lágy csókot,életed szerelme.