Hisztisem {MyungSoo}

Már korán reggel arra keltem,hogy valaki kirántja alólam a takarót és a földre zuhanok. Álmosan nyitogattam ki pilláim,hogy meglessem,melyik igen hülye volt az a merész kisgyerek,aki az oroszlán barlangjába merészkedett,és ráadásul fel is keltette azt.
Ahogy kitisztult látásom,megláttam egy vigyorgós fejű DongWoo-t.
„Annyira tudtam…” –morogtam magamban,és egy csábos mosolyt villantottam rá.
- Mi a fenének keltetted fel az alvó oroszlánt? –vontam kérdőre a kicsit megszeppent fiút.
- MyungSoo hisztizik megint! –nézett rám ártatlan cica szemekkel.
- Ez a pasi többet hisztériázik,mint egy utca sarki. –sóhajtottam,majd lementem a nappaliba,ahol MyungSoo kikelve magából hisztizett.
- Na már csak Te hiányoztál! –nézett rám ingerülten.
- Miért kaptad fel a vizet? –néztem rá.
- Nem értem meg hogy engem senki nem ért meg! –hadonászott.
- Miért kapta fel a vizet? –fordultam Hoya felé aki csak vigyorgott mint a tejbe tök,míg MyungSoo megállás nélkül pofázott.
- Valamit elrontott és most önmagát szidja meg satöbbi…-vont vállat és visszafordultam ehhez az idiótához.
- Szóval miért kaptad fel a vizet? –néztem rá és egyre vörösebb lett a feje.
- Te sem értesz meg! Engem senki nem ért meg! –hisztizett.
- Fogd már be! –szóltam rá de csak tovább mondta.
Megkerülve Őt,elvettem egy párnát a kanapéról,majd elé álltam és arcon csaptam vele,mire bedugult.
- Na végre. –sóhajtottam. –Most megint meg fogom ismételni a kérdésem,és ha hisztizni mersz,megint arcon csaplak Jonny-val,vili? –néztem rá,kezemben a virágmintás párnával és Ő csak bólogatott. –Szóval mi a bajod?
- Az,hogy senki nem ért. Mikor elbaltázok valamit rögtön hibáztatnak…-zendített a hisztijére,és megint arcon csaptam.
- Te sosem tanulsz! –löktem le a kanapéra és az ölébe vágtam a párnát. –Miattad felkeltett ez a félőrült –mutattam DongWoo-ra. –Utána meg még hisztizel itt nekem,mint egy utca sarki,és nem lehet veled bírni! Ez ezen a héten már az ötödik,és még csak kedd van! Szóval kapd össze magad komám,mert én sem fogom örökké tűrni! Az egy dolog,hogy SungJong húga vagyok,és Sunggyu volt olyan kedves és befogadott,de ez nem azt jelenti,hogy ha téged elkap a harci ideg,akkor nekem kelljen mindig közbe lépnem! Vagy uralod magad,és változol,vagy akkor felejtsd el a főztöm,és a jelenlétem. Értve vagyok? –néztem rá dühösen.
Nem szólt senki sem. MyungSoo meg végképp. Csöndben volt,és bólogatott.
- Köszönöm. –sóhajtottam. –És most ha megbocsátotok,megyek szépen lezuhanyzom,és futok egyet. Aki akar jöhet! –néztem a fiúkra,és MyungSoo óvatosan pillantott rám.
- Mehetek? –nézett rám gyönyörű szemeivel.
- Nem fogsz hisztizni?
- Nem. –rázta meg a fejét.
- Akkor öltözz! –utasítottam,és Sunggyu elmosolyodott.
- Biztos vagy ebben? –nézett rám Hoya.
- A futás levezeti a feszültséget. Ezért is megyek el mindig futni ilyenkor! –mosolyogtam,és felmentem az emeletre letusolni.
Amikor a víz alatt álltam,azon gondolkoztam,hogy minden egyes veszekedés után,vagy MyungSoo dühkitörése után…valahogy közelebb kerülünk egymáshoz. Utána mindig van egy kis feszültség,de mindig sikerül kontrolálni magunkat,és mentségünkre szóljon,hogy hiába gyagyások a fiúk,de ha MyungSoo kiakad akkor azért összetartóak a fiúk. Meglátszik,hogy összeszokott csapat.
Miután végeztem a zuhannyal,felkötöttem a hajam,és felöltöztem. Lementem a nappaliba,ahol MyungSoo szája tátva maradt,ahogy meglátott.
- Na elég legyen már! –csaptam fel állát.
- Mehetünk? –nézett le rám.
- Igen. –mentünk ki,és még visszanéztem a fiúkra. –Nem szőni összeesküvés elméleteket,és nem szétszedni a lakást,vili? –a fiúk csak vigyorogva bólogattak. –Pusz pá! –mosolyogtam,és becsuktam az ajtót magam mögött,és lementem a lépcsőn MyungSoo-hoz.
- Összeesküvés elmélet? –vonta fel egyik szemöldökét Myung.
- Képesek rá….amilyen pervezek…-sóhajtottam.
- Hol kezdjük?
- Először végigmegyünk a járdán,be a belvárosba,majd a kiserdőn át ki a parkba. Ott szusszanunk egyet,akár eszünk valami édességet,dumálgatunk,és visszajövünk a kertvárosi úton. –mosolyogtam,és elindultam. –Nem jössz? –futottam egyhelyben,és MyungSoo is megindult. –Na azért! De tudod! Nincs hiszti! –böktem meg oldalát,és kicsit előrébb futottam.
- Sunyi! –futott utánam,és Ő is megbökött.
- Tudom! –vigyorogtam,és a belvárosig meg sem álltunk.
- Pihi-pihi….pihe…-lihegett MyungSoo.
- Mibajod? –kuncogtam.
- Pihi-pihi….pihe…-nem bírt normálisan beszélni MyungSoo.
- Pihenjünk? –kuncogtam.
Nem válaszolt csak bólogatott. Elmosolyodtam,egy vattacukor árusnál vettünk vattacukrot amit egy padon ülve eszegettünk.
- Nézd csak. Valami van a hajadban! –mosolyogtam rá,majd a vattacukorból téptem egy darabot és a hajára kentem.
- Teeee…..Te sunyi! –vigyorgott. –Ezt visszakapod! –állt fel,én pedig elfutottam előle,majd a kiserdőn át a parkig meg sem álltunk.
A parkban végül utol ért,és a földre tepert,majd csikizni kezdett. Én persze kapálóztam,de mit sem ért. Sokkal erősebb mint én,és ezt ki is használta.
- Hagyd abba! Kérlek….MyungSoo hagyd abba! –könyörögtem nevetve.
- Büntetés! –állt le egy pillanatra,és orromra halovány puszit adott,és tovább csikizett én pedig rugdalóztam,de hiába.
Agyon csikizett és amikor már látta,hogy nem erőlködöm,és feladtam a csatát,rám mosolygott,és felett tornyosult.
- Miért vagy ennyire édes? –nézett szemeimbe,és éreztem,hogy arcom elönti a pír.
- Te meg miért vagy ennyire hisztis? –néztem rá.
- Jó magamra felhívni a figyelmet. –adott orromra ismét egy puszit.
- Hülye gyerek! –kuncogtam.
- Mit mondtál? –fújt a nyakamba.
- Neheheee! –szorítottam össze szemeim,és nem mertem ránézni.
- Mit mondtál? –kérdezte meg újra.
- Azt,hogy hülye vagy! –vigyorogtam,és kinyitottam szemeim,és elvesztem gyönyörű íriszeiben.
- Te meg édes,szóval kuss! –fújt nyakamba ismét.
- Miért csinálod ezt? –néztem rá.
- Mit? –fürkészte szép szemeivel arcom.
- A fiúk előtt kivered a balhét,és úgy csinálsz mintha utálnál,és most pedig bókolsz,majd beleég az arcom,és közben meg jófej vagy,és édes. Miért?
- Mert nem tudom…
- Mert tényleg hülye vagy. –bólogattam,és megint nekiállt csikzni.
Kapálóztam,míg végül tekintetünk összefonódott. Egymás szemeiben elvesztünk. Arcomon éreztem meleg leheletét,és ajkaim résnyire nyitva voltak. Szemeiben elvesztem teljesen,és mire észbe kaptam ajkai az enyémen voltak. Nem akartam elhinni,hogy Kim MyungSoo a hiszti királynő engem csókol. Kezem átfonta nyakát,és magamhoz húztam. Viszonoztam csókját ami édes volt és gyengéd. Pilláim lehunytam,és kicsit el akart tőlem távolodni,de nem hagytam. Ajkait folyamatos ostrom alá vetettem,ami tetszett neki,és lassan elváltunk egymást a levegő hiány miatt. Amikor pilláim kinyitottam,Ő rám mosolygott.
- Miért vagy ilyen észveszejtő? –suttogta szinte az ajakaim.
- Miért vagy ilyen gyagyás? –hintettem ajkaira egy lágy puszit.
- Szeretlek! –ekkor szemeim kitágultak.
- Én…én… -én is szeretlek,de miért kell neked ennyire hülyének lenned?
Nem tudtam szóhoz jutni. Szavak helyett a tettek útján jártam,és megcsókoltam. Lágyan és szenvedélyesen. Szeretem ezt a bolondot,hiába akaszt ki. Amikor elváltunk egymástól csak vigyorgott mint a tejbe tök.
- Ezt vehetem egy igennek? –morogta nyakamba.
- Igen. –vigyorogtam,és a futásunkat folytattuk.
Ahogy visszaértünk,egyből ledőltünk a kanapéra. Fejemet MyungSoo vállára hajtottam,és éreztem,hogy egy lágy puszit kap a buksim.
- Szeretlek! –suttogta,hogy a többiek ne hallják meg,de valakinek túl jó a hallása.
- Tudtam én! –mutogatott Sunggyu. –Tudtam! Tudtam! Tudtam! Tudtam! –ugrált körbe minket.
- Szerintem üssük le! –néztem fel Myung-ra.
- Ne. Nekem jobb ötletem van! –mosolygott,és felmentünk a szobájába.
Az ágyra löktem,és fölé másztam,majd ajkait elérve lágy csókot adtam ajkaira.
- Szeretlek! –mosolygott rám.
- Én is szeretlek,hisztisem! –vigyorogtam,és egy lágy csókban részesítettem az én hisztis kis szerelmem.