Húsvéti ajándék {Tao}

Ahogy halkan becsuktam magam mögött az ajtót,a torkomban dobogott testem éltető motorja.
Óvatos léptekkel közelítettem meg Oppa ágyát,aki aludt,mint a tej. Hátán feküdt,és kezei a mellkasán pihentek. Mellkasa egyenletesen járt fel-le.  Nagy levegőt vettem,és óvatosan fölé másztam. Rámosolyogtam,és ráfújtam pilláira,mire nekiállt az rebesgetni és lassan kinyitotta azokat.
- Jó reggelt! –vigyorogtam.
- Neked is Törpe. Mi ez a reggeli keltés?
- Hát gondoltam,hogy húsvét van,és együtt töltjük a napot…-sütöttem le szemeim.
- Nekem nincs ellenemre. –adott ajkaimra egy puszit,és maga alá gyűrt. –Ma elmegyünk az ovisokhoz,elfelejteted? –nézett rám Tao.
- Dehogy felejtettem! –hadakoztam.
„Oh,basszus. Tényleg kiment a fejemből!”
Tao legurult rólam,és nekiállt öltözni,és pedig kipirult arccal néztem. Amikor háttal állt nekem,és a felsőjét levette,izmos hátán végigsuhant tekintetem.
„Én meghalok…!” –dőltem el Tao ágyán pirult arrcal.
- Mi az? –fordult meg miután trikója rajta volt.
- Cemmi…-sütöttem le szemeimet és kimentünk a konyhába.
Megreggeliztünk,és Tao végig olyan volt mintha együtt lennénk.
- Mi van? Lefeküdtetek? –jött ki vizes fejjel Lay,és Unnie meg egy nagy ingbe ami nem volt begombolva,és csak egy melltartó és egy franciabugyi fedte testét.
„Na jó ember beszél…!”
- Nem. –pirulva elfordult Tao.
- Ne piszkáld már Őket! –mosolygott Unnie,és Lay kockás hasán végigsimított. –Ők sem piszkálnak minket,szóval pofa be! –adott ajkaira egy puszit.
- Taocskára rátalált a nyuszija! –csípte meg az oldalam Lay.
- Lay….én beborítalak az asztal alá! –néztem rá szúrós szemekkel.
- Olyan szemét vagy! –csókolta meg Unnie perverz szerelmét.
- Mi megyünk is…-vakarta zavarában Tao a tarkóját.
- Sziasztok! –húztam ki a dorm-ból Taot,és elmentünk az oviba.
- Csókolom. –hajoltunk meg az óvoda igazgatója előtt.
- Szerbusztok! –mosolygott ránk kedvesen az 50-es évei végén járó nő. –Akkor kin lesz a jelmez? –mosolygott.
- Tao. –mutattam a mellettem álló fiúra.
- Rá tökéletes illik majd. Fáradj velem,kedves! –mosolygott a nő,és Tao mit sem értve elment egy szobába a nővel.
10 perc sem telt bele,és Tao kijött egy nagy rózsaszín nyuszi jelmezben. Én Tao láttán felröhögtem,és ki kellett mennem a levegőre.
- Nem vicces. –ugrált oda mellém Tao.
- Attól mert nyuszijelmezbe vagy nem kell ugrálnod! –kuncogtam.
- De muszáj. –morgott. –Össze van varrva a lába. –forgatta meg szemeit.
- Kisasszony! –jött ki egy nyuszifüles hajpánttal a nő. –Ez a tied! –mosolygott és a fejemre tette.
- Háh! Te sem úsztad meg! –vigyorgott Tao.
- De én rajtam csak hajpánt van,nyuszika! –vigyorogtam,és az igazgatói irodába mentünk.
- Nos,miután Tao azaz a húsvéti nyuszi beugrál az ovisokhoz,Te jössz be –mutat rám –és elmondasz egy kis beszédet.
- De nem is írtam beszédet! –tágult ki szemem.
- Improvizálsz. –mosolygott. –Miután azt elmondod,egy kis előadást megnéztek,és az ajándékokat odaadjátok,és elmentek. Ennyi. –mosolygott. –Nos akkor hajrá. –tapsolt kettőt,és bementünk az ovisokhoz.
Tao elég jól hozta a formáját,és sikeresen improvizáltam. Taoval végignéztük a kicsik műsorát és odaadtuk az ajándékokat. Mikor Tao levedlette a nyuszijelmezt,trikója rá volt tapadva izzadt felső testére,amire beharaptam alsó ajkam.
- Mi az? –nézett rám azokkal a cica szemeivel Tao.
- Semmi! –ráztam meg a fejem. –Menjünk haza! –pattogtam,és hazaiszkoltunk.
Csináltam magamnak otthol teát,és éppen meg akartam inni,mikor Tao szólt.
- Mimi! Gyere csak! –nézett rám és mosolygott.
- Megyek! –tettem le a teám az asztalra,és Tao elé álltam.
- Most pedig hunyd le a szemed! –mosolygott rám.
- Minek? –nem bíztam benne. Most nem.
- Csak csináld! –nyaggatott.
- Ha bajom lesz…-morogtam,és lehunytam a pilláim.
- Maximum nekem lesz bajom. –lett komor a hangja,és bekötötte a szemem.
- Ezt most minek kellett? –akadt ki.
- Mennyit mutatott? –nézhettem a tök sötétet.
- Egy? –kérdezősködtem.
- Akkor jó. –hallottam a hangján,hogy vigyorog,és a szobájának ajtaja lassan nyílt.
Megfogta a vállaim,majd beinvitált a szobájába,ahol nem tudtam mi vár majd rám. Gondoltam arra is,hogy megerőszakol,amit hagynék,szóval nem lenne erőszak,de arra is,hogy a fiúk összefogtak,hogy megrémisszenek. Ám egyik tippem sem vált be.
Tao valamit még tett vett,mire elmosolyodtam,és a nyakamba hideg dolgot éreztem meg.
- Leveheted a kötést! –parancsolta,és levettem a szememről a sálat,majd a tükörhöz léptem,és megláttam a jin jang egyik felét a nyakamba. –A tiéd a jang. –mosolygott,és a pólója alól kiszedte a jin jang másik felét,a jin-t. –Az enyém a jin.
- Kiegészítik egymást…-motyogtam halkan.
- És összetartoznak. –emelte fel kezét Tao.
Én belehelyeztem a tenyerem az övébe,és ujjainkat összekulcsolta. Szemeibe néztem,és elvesztem benne. Tao elmosolyodott,és másik kezét derekamra helyezve közelebb húzott magához.
- A húsvéti nyuszi két dolgot hozott neked! –mosolygott rám Tao.
- És mi a másik ajándékom?
- Az én szívem! –tapasztotta ajkait az enyémre,és pilláim lecsukódtak.
Annyira de annyira boldog voltam. A húsvéti nyuszi Tao szívét hozta nekem ajándékba,akinek csókja édesebb a világ összes mézénél. Tao lágyan csókolt,mintha porcelán lennék. Karjai védelmezően fonódtak derekamra,és élveztem csókunk minden egyes percét. Visszacsókoltam,ami tetszett neki,és a levegőhiány miatt,elváltunk egymástól.
- Szeretlek! –nézett mélyen szemeimbe,és tudtam,a szavai igazak.
- Én is szeretek,ZiTao! –öleltem át szerelmem derekát,és bújtam hozzá. –A legjobb húsvéti ajándékot kaptam a nyuszimtól! –adtam ajkaira egy puszit,és elmosolyodott,szerelmem.