XOXO {Luhan}

Hello Macim! Nos..ez lenne a Te meglepid! :) Remélem tetszeni fog! ^^ ♥ Nagyon szeretlek, remélem tudod ♥ Jó olvasást, Drága ♥

Szöszke hajába, lágyan kap a szél. Kisfiús kiállása, édesen párosul baba arcával. Fejét lassan fordítja felém, és bájos mosolyt küld. Ez a fiú, egy szép nyári napon, ellopta a szívem. Ő, aki létezésemről sem tud. Ő, akinek nevét mindenki ismeri ebben az iskolában. Luhan.

Amikor rám szegezi tekintetét, és elmosolyodik, arcomon halovány pír jelenik meg. Lesütöm a szemeim, majd erőt véve magamon, felnézek rá, és visszamosolygok. Amikor nevét kiáltja egy lány a túlsó oldalról, odamegy hozzá, majd apró csókban részesíti. Hát igen....ilyen az én szerelmi életem.

Nap mint nap látom, Őt. A szívem majd bele szakad, hogy nem merem megszólítani. Fáj, hogy imádom, de nem beszélünk. Fáj, hogy nem tudom neki elmondani, hogy mit is érzek iránta.
A rózsaszín felhők közül barátnőm lökdösése vert ki.
- Evi! Evi! Evi Baba! Jelen vagy? -rázott meg engem barátnőm.
- Mi? Ki? Hol? Mi? -pislogtam sokat egyszerre, majd levettem tekintetem Luhanról.
- Mondom kérsz szendvicset? -mondta érthetően, mintha még mindig a saját világomban lennék.
- Nem köszi...nem vagyok éhes! -vontam vállat, és visszafordítottam a fejem, és tovább legeltettem szemeim Luhanon.
- Sziasztok! Mizu? -jött oda Mimi és beült a képbe.
Így nem láttam Luhant, csak a hangját hallottam, azt is immel-ámmal.
- Evi jól van? -fordult barátnőm Livhez.
- Nem, nincs jól. Szerelmes. -mosolygott, mire vállon csaptam.
- Nem vagyok az! -fújtam fel arcom, és amikor a lányokról elvettem tekintetem, és Luhanra néztem, Ő akkor nézett rám, majd felfújt arcomat látva elmosolyosodott.
"Miért vagy ennyire édes, Te gyerek? Aish...elveszed az eszem!"
- Hozzád beszélek! -bökte meg a fejem Mimi.
- Mi? Miért? Mivan? -ráztam meg a fejem.
- Menj oda hozzá és beszélj vele! -mosolygott édesen Liv.
- De nem! Nem érdekel! -hadakoztam.
- Ja...a vak is látja, hogy nézel rá. Vagy odamész hozzá, és beszélsz vele, vagy én megyek! -mosolygott gonoszan Mimi.
-  Neh! Nem kell! -ugrottam meg egy kicsit.
- De igen kell! Evi. 4 éve vagy érte oda. Most fogunk ballagni. El kell mondanod neki! -morgott Liv.
- De van neki barátnője! -grimaszoltam.
Ám, amint ezt a mondatot kimondtam, Luhan mellett ülő lány felállt és az asztalra csapott, majd magából kikelve ordibált az én titkos szerelmemmel. Amikor a lány befejezte a mandátumát, elment, és a két kis "kutyája" követte Őt. Luhan érthetetlenül nézett utánuk, majd vállat vont.
- Kinek is van barátnője? -húzta mosolyra ajkait Liv.
- Na jó..feladom! -fejeltem meg az asztalt, majd egy bársonyos kezet éreztem meg vállaimon végigfutni.
Mire felemeltem a fejem, nem láttam senkit sem, csak Luhant elmenni.
"Ő...? Most...most komolyan? Ho..ho..hozzám ért?"
- Igen, hozzád ért! -vigyorgott Mimi.
- Mi? -pislogtam sokat.
- Hangosan gondolkodsz Baba! -mosolygott Liv.
- De...tényleg Ő volt az? -remegtem meg egy kicsit.
- Igen. -mosolygott Liv és Mimi. -Napról napra, óráról órára, percről percre jobban imádom! -csúsztam le a széken.
- Na...azért el ne vessz! -mosolygott Mimi, majd a terembe mentünk.
Egész nyugi nap volt, de akárhányszor ránéztem a kiszemeltemre, mindig akkor kapta el rólam a tekintetét. Annyira gyagya. Ha bámul, akkor miért nem szólít meg? Istenem...ezek a pasik...rosszabbak mint egy nő.

*Órák után*

- Majd akkor megyek lányok! -integettem barátnőimnek, és Ők elmentek haza, én pedig mentem le táncolni.

A táncterem ilyenkor üres, és itt szoktam bénázni. Nem tudok táncolni, pedig nagyon szeretnék, legalább fele olyan jó lenni, mint Luhan, vagy Liví.

A táskám ledobtam a sarokba, majd a telefonom elővettem és rákapcsoltam a kedvenc dalomra. Eleinte jó ötletnek tűnt pulcsiban táncolni, de rájöttem, hogy ennyire hülye is csak én lehetek. Mire vége lett a dalnak, izzadtam, mint aki egy maratont futott. Levettem a pulcsim, és a macis pólómon meglátszott pár izzadság csepp. Nem igazán foglalkoztam vele, hiszen tudtam, hogy egyedül vagyok. Vagyis...ezt hittem.

Talán a felénél járhattam, amikor a tükörben egy pörgés közben megpillantottam, Őt. Egyből lefagytam, és sikeresen elestem.

- Jól vagy? -csúszott oda hozzám, és karjaiba estem.

- Ühüm. -bólogattam.

- Megláttál és elestél. Rossz ómen vagyok! - biggyesztette ki ajkait.

- Dehogy vagy az! -kuncogtam. -Ha nem kapsz el, most fájlalnám a buksim. -mosolyogtam, majd Luhan felsegített.

- Hm...jó dalválasztás. -vigyorgott.

- Egómanó. -pirultam el egy iciőpicit.

- Jól táncolsz. -bókolt.

- Köszönöm eme kedves hazugságot. 

- Nem hazudtam. -állt mellém. -Taníthatlak kicsit? -simult keze derekamra.

- Végül is? -néztem szemeibe, majd elmosolyodtam.

Az a szempár. Édes istenem. Ez a pasi maga a megtestesült tökély. Luhan is elpirult velem együtt. 

Elég sokáig táncoltunk, már ment le a nap. Bejött egy takarító, hogy hagyjuk el a termet. Izzadtak és ziláltak voltunk, de egyikönket sem zavart. Luhan teljesen felszabadult tánc közben, és kicsit én is. Leültünk a lépcsőre, és Luhan ivott. Arcán folyt az izzadság és nem bírtam megállni, hogy ne kövessem szememmel. 

- Kérsz? -zökkentett ki gondolatimból.

- Szabad? -mosolyogtam, majd a kezembe nyomta a vizes üveget.

- Igyál csak amennyi jól esik. -mosolygott, majd meghúztam az üveg tartalmát.

Luhan üvegéből ihatok, amiből Ő ivott. Amikor már eleget ittam visszaadtam neki az üveget.

- Köszönöm. Életmentő volt. -nyomtam a kezébe az üveget, és keze az enyémre siklott.

Szívem ebben a percben nagyot dobbant. Annyira szeretem, és belehalok, ha nem mondom el neki, hogy szeretem. A csendet Ő törte meg.

- Neked bármit! -adott arcomra egy puszit, mire elpirultam.

Kicsit észhez kellett térnem, mert puha ajkai hatása alatt álltam. Amikor összetettem egy épkézláb mondatot, kinyögtem.

- Miért szakított veled a barátnőd? -néztem szemeibe.

- Miattad. -sóhajtott.

- Mi..mi..mi..miattam? -dadogtam.

"Mivan?"

- Igen. Az ebédlőben téged néztelek. Azokat a gyönyörű szemeid, mire felkapta a vizet, elmondta a kis himnuszát és elment. De nem is bánom. Jobb így nekem. Legalább most azzal lehetek akit szeretek már egy ideje. -fordult felém, majd mire észbe kaptam, hogy válaszolok, puha keze arcomra simult, és ajkait az enyémre tapasztotta.

Lágy, finom csókot kaptam tőle, amit készségesen viszonoztam.

"Hogy én mennyit vártam erre..."

Amikor elváltunk egymástól, nagy szemekkel néztem rá. Szóhoz sem jutottam. Már 4 éve erre vártam. 4 éve, hogy szeretem, és nem tudott róla. De most már tudja. Én is tudom, hogy szeret. 

- Szeretlek! -eszkimó puszit adott.

- Én is! -ültem mellé közelebb, majd átöleltem derekát.

Fejem mellkasánál volt, és hallottam heves szívverését.

- Csak nem izgultál? -néztem fel rá.

- Megbolondítasz! Még, szép hogy izgultam! -mosolygott, majd egy puszit nyomott az ajkaimra. -Szeretlek! -ölelt magához.

- Én is...de már mióta. -bújtam hozzá.

- Te vagy az én kis macim! -bökte meg a hasam.

- Kya...nem nyúka piszka! -öltöttem ki rá nyelvem.

- Leharapom! -csókolt meg, ami elől el akartam húzódni, de karjaival átölelt, így ez a tervem megsemmisült.

- Szeretlek! -mondtam, miután elváltunk egymástól.

- Én is macim, én is! -mosolygott.

- Luhan macija lettem. De jó nekem! -adtam orrára egy puszit.

- Csak az én ölelgetni való, gyönyörű, édes macim! -ölelt magához az én egyetlen szerelmem.