Iskola helyett... (+18) {Jimin}

Amikor nagynehezen, kinyitottad a pilláidat, tudtad, hogy ma is iskola. Amint kezdtél ébredezni csak egy halkan szuszogó fiút láttál magad mellett. A háta izmos, és vörös csíkokkal tarkított. Hirtelen magadra tekintettél. Felemelted a takarót és megláttad a pucér kis tested. Tekinteted csak átvándorolt a melletted fekvő férfi egyedre, aki szintén hasonló helyzetben volt, mint Te. Semmi ruha. Szóval Ő meg Te…WFT? 

Lassan kimásztál mellőle, és egy törölközőt felkapva mentél a fürdőbe. Megengedted a vizet, és élvezted, ahogy a langyos víz lemossa rólad a másnaposságot. Ahogy a tus alatt álltál. egyszer csak két kéz fonódott a csípődre. Beleremegtél a finom érintésbe. A kezeket ajkak követték. A nyakadat simogatták, lágyan alig hozzáérve. Halk sóhaj csúszott ki telt ajkaid között.
 - Imádom az illatod. –suttogta a füledbe a fiú. Megremegtél, és a víz is mintha melegebb lett volna. Pedig nem, csak a vágy miatt, bőröd szinte égett. A fiú ajkai lassan fel-le vándoroltak ütőereden. A kezek sem maradtak meg egyhelyben. A csípődről az oldaladra siklottak, majd le a combjaidra. Ezt a műveletet megcsinálta párszor, majd szépen lassan a combjaidról, belsőcombodra tévedt a keze, és combjaidat automatikusan összezártad. Halkan nyöszörögtél, ahogy a combjaidat nyitni kezdte a mögötted álló fiú, kinek nemesebbik része is életre kelt a női test látványától. Fenekednél érezted már partnered férfiasságát, ami halk sóhajt csalt ki belőled. Partnered ezen elmosolyodott, majd maga felé fordított, és megcsókolt. Mire észbe kaptál volna a csók után, a zuhanykabin falán feltolt. Hátába vájtad karmaid, mire nyakadba nyögött. Apró csókokkal halmozta el a nyakad, és Te csak karmolgattad Őt. Lábaidat csípőjére fontad, mire lökött picit, és ajkaid szétnyíltak, ahogy a férfiassága hozzájuk ért. Lassan elzárta a csapot, és a hálószobába vitt. Az ágyra fektetett, és föléd tornyosult. Mint aki fel akarna falni, olyan éhes pillantásokat vetett rád. Pedig csak szeretett volna végre a magáévá tenni…ismét. Ajkait a tiédre nyomta, és Te önkívületi állapotban viszonoztad az édes, ámbár heves csókot. A fiú minden porcikája Téged akart. Ezt mindketten tudtátok. Mosolyogva váltatok el egymástól, majd a fiú ajkai lassan egyre lejjebb és lejjebb vándoroltak, gyönyörű, hibátlan testeden. Halk sóhajokkal dicsérted puha ajkainak érintését, tűzforró bőrödön. A fiú farkasszemet nézett veled, majd ajkai tovább vándoroltak. Szemeiben a vágy tüze lobogott. Nagyot nyeltél, ahogy csípőcsontodhoz értek gyönyörű ajkai. Kezei lassan kezdték el combod simogatni, mire a hideg kirázott. Vágytál az érintésére, és ezt ki is használta. A fiú, lassan kezdte el puszikkal elönteni belső combod, majd amikor elérte volna a célját, ismét a combjaidhoz tért vissza. Alig érezted ajkait. Talán, mert játszott veled, vagy csak az izgalomtól alig bírtál koncentrálni. Partnered nyelvét lassan megérezted nagyajkaidon, s ezt egy hangos sóhajtással jutalmaztad. Lassan járt a nyelve fel-le, mintha poklok-poklát szeretné veled megjáratni. Nyelve lassan furakodott előre, ezzel szétnyitva a kisajkak. Lassan húzta ki-be nyelvét, és ezzel az őrületbe kergetett Téged. Hangosan nyögdécseltél, mintha az életed múlna ezen. A fiú egy kaján mosolyt megengedett magának, majd nyelvével behatolt. Lassan kezdett el vele körözni, és pilláit lehunyta. Átadta magát a testednek, az ízednek. Te is lehunytad pilláid, és élvezted, ahogy a számodra már ismerős fiú, Téged kényeztet. Nyelve egyáltalán nem volt rest. Körözött, fel-le csapkodott, mintha csak a veszted akarná. Pár percen belül meg is lett a hatása. A tested nem bírta tovább eme mennyei kínzást, s egy hangosan sikoly keretében elélveztél. Ő készségesen letisztított, nedveidet egy cseppig lenyelte. Elvigyorodott és hagyta, hogy magadhoz térj.
- Ihisteheni vahagy. –lihegted, majd tarkójánál fogva magadhoz húztad egy csókra. Érezhetted az ízed, ami neked kellemetlen volt egy picit, de ez a férfiaknak a legfinomabb méz. A fiút magad alá gyűrted, aki a csípőjére ültetett. Nyakát kezdted el puszilgatni, és lüktető ütőerén végignyaltál, mire fenekedbe markolt. Most fordult a kocka. te kényeztetetted Őt. Jimin halk nyögéseket engedett meg magának, amíg Te kockás hasán húztad végig először az ajkaid, majd éles karmaid. Amikor kicsit bekaptál hasába, felszisszent. - Édes a bosszú, drágám! –suttogtad fülébe, mire a nyakadra tapasztotta ajkait, és lágyan megszívta. Felsóhajtottál, és Jimin kezei simogatták hátad. Kezeit levetted magadról, és feje mellé szorítottad. Úgy csókoltad meg, majd ajkaid lassan levándoroltak. Minden egyes kockája kapott egy puszit tőled. Amikor már álló férfiasságához értél, ajkaidon végighúztad nyelved, mire Jimin hátracsapta a fejét. neki ez túl sok kínzás. Lassan nyaltál végig nemességén, és ajkaid közé fogadtad. Lassan simogattad nyelveddel Jimin kisebbik részét. Jimin, halkan de szenvedve nyöszörgött. Amikor már egyre gyorsabb voltál, leállított. Nem szeretett volna így elmenni. Maga alá gyűrt, és egy csók keretében belédcsusszant. Nem várt túl sokat, egyből gyors ütemre kapcsolt. Nyelveitek vad táncot járt, és a temó csak gyorsult. Hangosan nyögtél minden egyes lökésnél. Jimin a nyakadra tapadt és azt szívta, amíg Te a karmaiddal a hátán hagytál újabb vörös csíkokat. Jimin gondolt egyet és kihúzódott belőled. Meglepett, de egyben haragos pillantásokat zsebelt be Tőled ezért. Elvigyorodott és erősen belédvágta magát. Karmaidat hátába mélyesztetted, amiért ezt csinálta veled. Ezt még párszor megcsinálta, majd egyre jobban gyorsult. Tudtad, hogy hamarosan mind a kettőtöknek itt a vég. Magad alá gyűrted, és gyors tempóban mozogtál rajta fel-le. Jimin a feneked markolta, majd felült, és vadul megcsókolt. Hajába túrtál, majd Jimin újra maga alá gyűrt, és a tempója gyorsult, majd benned tartotta magát, ezzel elérve egy bizonyos pontot, aminek hatására elélveztél. Rászorultál Jimin nemességére, ami arra késztette Őt is, hogy elélvezzen. Pár utólökést még tett, majd csak szuszogni bírt. Lassan kihúzta magát belőled, és érezted ahogy forró nedvessége a combjaidon folyik. Jimin megcsókolt, és átölelt.
 - Imádlak. –zihálta.
 - De…mi csak barátok vagyunk nem? –húzódtál el tőle egy kicsit.
- Nem. Tegnap amikor ittál, majdnem elütött egy kocsi. Hálás voltál, hogy megmentettelek. Aztán…megtörtént. És amikor megláttalak a tus alatt…tudtam, hogy józan vagy már. És józanul is hagytad…
- Mert…mert…-sóhajtottál. –Mert szeretlek. Csak féltem elmondani. –sütötted le szemeid.
 - Imádlak téged. Nem lehet rád haragudni. Szeretlek! –csókolgatta nyakad.
- Imádsz? Azt észrevettem. –kuncogtál.
- Reggelire Te vagy legfinomabb. –vigyorgott Jimin.
 - Ugye tudod, hogy nekem ma suli? –vigyorogtál. –És az idő pedig 9 óra?
- Nem baj az. Én jobb tanár vagyok! –mosolygott Jimin, majd megcsókolt.

A konyhatündér {BamBam}

*BamBam POV*

 Ahogy pilláimat kinyitottam, karjaimban feküdt az én egyetlen szerelmem. Min a legszebb lány. Imádom. Az én egyetlen kis szerelmem. Imádom, minden mozdulatát, egyszerűen elbűvöl.
 Óvatosan kimásztam mellőle, majd felöltöztem. Nem siettem el semmit, mert Min sajnos lebetegedett a hegyi túra után, és ahogy ismerem, délig biztosan nyomja majd az ágyat. Én is szívesen nyomnám vele, de amit elhatároztam, azt véghez is viszem!
Óvatos mozdulatokkal nyitottam ki az ajtót, nehogy felkeljen. Ugyan így csuktam is vissza. Szerencsémre Min csak azért mocorgott, mert megfordult. Huh. Nagyon happy lettem, hogy most én készíthetek meglepetést a szerelmem.
A konyhába kiérve első dolgom az volt, hogy takarítsak. Felsöpörtem, elpakoltam, majd felmostam. Amíg száradt a konyha, addig nassoltam a kanapén. Egy régi mesét néztem. Igen tudom, most vigyorogtok, hogy én, fiú mesét nézek, de szeretem. Ez van. Ahogy a konyha felszáradt, elfoglaltam a területem. Kis rózsaszín főzőköpenyt akasztottam a nyakamba és sikeresen úgy becsomóztam, hogy lehet holnap reggel se fogom kicsomózni. "Ezt jól megcsináltad BamBam. Ügyes vagy. Csak Te lehetsz!"-motyogtam magamban, majd durcisan, de nekiláttam az ebédnek. A mai menü:
Leves: Húsleves cérnametélttel
Főétel: Rántott hús + szalmakrumpli
Desszert: Túrótorta barack darabokkal
Összecsaptam kezeim, majd nekiláttam. Első sorban is kerestem egy nagy lábost. Hát, ami volt, a lehető legnagyobb lábast vettem elő. Arra emlékszem, hogy Min ki szokta a húsból főzni a vért. A lábosba engedtem vizet, majd a húst vagyis inkább csontot beletettem a lábosba, majd a gáztűzhelyre téve vártam, hogy forrjon. Az illata olyan kellemes volt, hogy volt mindenféle színem. Végül is a zöld és a sárga szín átmenet közepén állapodott meg az arcszínem. Irtózatosan büdös volt, de tartottam magam. Amikor a habot leszedtem, a vizet leöntöttem, majd újra vizet tettem a lábosba immár nem kellett kifőzni a húsból semmit sem. A megfelelő fűszereket beletettem, majd vártam a csodát, hogy megfelelő legyen. Aztán olvastam tovább a receptkönyvet. "Egy kisebb fej vöröshagyma" Na itt jutottam el arra a pontra, hogy megröptetem a lábost az ablakon. Utálom a vöröshagymát. Folyton megkönnyezem. Amikor kicsi voltam menekültem a vöröshagyma elől. U-T-Á-L-O-M. Fúj. De Min kedvéért mindent!
Előkerestem egy napszemüveget, amiben megpucoltam a vöröshagymát. Kis híján kifolyt a szemem így is, de tartottam magam.
Amikor minden rendben volt, nekiláttam a hús klopfolásnak. Nálam a hús klopfolás annyiból állt, hogy az ujjaimat mentettem meg, nehogy rávágjak egy igen erőset. Valahogy volt egy olyan érzésem, hogyha ezt a Mama látná, kinevetne. Végül is csak sikerült 4 szelet húst kiklopfolnom, úgy, hogy nem vágtam rá az ujjamra. Utána jött az, hogy 3 tálat kellett keresnem. Meg is találtam. Ezzel nem is volt baj, na de a liszt helyett majdnem cukrot szórtam. Még kicsit keverem a dobozokat. Pasi vagyok, nem nő. Nem sokszor voltam konyhába. Nekem a konyha ivásra és másra való. De a kicsikre nem vonatkozik, mik is szoktak folyni a konyhába a víz helyett.
Amint a panírozás is megvolt kerestem egy nagy serpenyőt. Az olajat beleöntöttem, és vártam, amíg kicsit melegszik. Hogyan tudtam meg, hogy meleg e az olaj? Beledugtam az ujjam ami ritka hülye ötlet volt. De..én nem értek ezekhez. Végül is a szalmakrumplit sikeresen, gyulladás mentesen kisütöttem, majd a 4 hús szeletet is. Meg kell mondjam elég jó munkát végeztem. Aztán utána jött csak a java. A túrótortával megszenvedtem de rendesen. A barackos konzervvel majdnem az ujjam levágtam, utána pedig a botmixer is ellenem volt. Fröcskölt én pedig nem győztem kapkodni a túró után. Végül is fogtam maga, és leültem a kupleráj kellős közepébe. Haragudtam magamra és csalódott voltam. Semmi nem sikerül. Majd ahogy ezen szomorkodtam papucs csoszogásra lettem figyelmes.

*Min POV*

Arra ébredtem, hogy valami turmix szerű hang szűrődik be a szobába. BamBam sehol. Valahogy éreztem, hogy miatta vannak ezek a furcsa hangok. A köntösöm magamra vettem, majd a kötőt masnira megkötöttem a hasamnál, és kicsoszkattam a konyhába, ahol BamBam a földön ült, és a tálban pedig cukrot túró volt. A túróba mártottam az ujjam, majd a számba tettem.
- Hm..finyom. -mosolyogtam. -Mik ezek a jó illatok? -mentem a gáztűzhelyhez. -Húsleves? -csillant fel a szemem. Majd egy másik tál fedőjét felvéve megláttam a rántott husit meg a krumplit. -Ezt mind Te csináltad? -néztem az immár álló fiúra.
- Igen. -szomorú volt a hangja.
- Istenem de édes vagy! -öleltem át.
- De nem sikerült a torta. -szomorkodott.
- Jaj ugyan már. Már így is elég rendesen kitettél magadért! -tettem tenyereim arcára. -Miattam. Nekem a szándék a lényeg -vettem ajkait birtokba. -Szerelek. -bújtam hozzá.
Együtt feltakarítottunk, majd csináltam piskótát, amibe Ő is belesegített. Nekem van a legjobb és legédesebb barátom, úgyhiszem. Amíg én a piskótára csokiöntetet csepegtettem, addig szívem csücske megterített, és tálalt is.
- Foglaljon helyet, hölgyem. -húzta ki a székem.
Leültem és betolta a széket. Leült velem szembe és elmosolyodott.
- Remélem ízleni fog! -pirult el.
Alighogy válaszra nyitottam a szám, csengettek. Kinyitottam az ajtót, és két haverja jött el ebédelni, mert nem kaptak a büfébe kaját.
- Isteni az illata! -vigyorgott Jackson.
- A kis konyhatündérem csinálta! -mosolyogtam és BamBam arcára egy puszit nyomtam.
- Tényleg? Te mióta tudsz főzni? -nézett ránk érdeklődően Yugyeom.
- Min kedvéért mindent! -mosolygott, majd leültünk kajálni.

*BamBam POV*

Amikor megláttam, hogy ez a két gyagyás is átjött, a szívem megállt egy pillanatra. Azt hittem, majd egyikőjüknek sem fog ízleni a főztöm. Végül is mindnyájan elismerték a munkám. Büszke voltam magamra és ez azt hiszem látszott is, hiszen utána hallgathattam, hogy milyen nagyképű voltam. Pedig nem. Csak boldog voltam, hogy a szerelmemnek örömet okoztam.

XOXO {Luhan}

Hello Macim! Nos..ez lenne a Te meglepid! :) Remélem tetszeni fog! ^^ ♥ Nagyon szeretlek, remélem tudod ♥ Jó olvasást, Drága ♥

Szöszke hajába, lágyan kap a szél. Kisfiús kiállása, édesen párosul baba arcával. Fejét lassan fordítja felém, és bájos mosolyt küld. Ez a fiú, egy szép nyári napon, ellopta a szívem. Ő, aki létezésemről sem tud. Ő, akinek nevét mindenki ismeri ebben az iskolában. Luhan.

Amikor rám szegezi tekintetét, és elmosolyodik, arcomon halovány pír jelenik meg. Lesütöm a szemeim, majd erőt véve magamon, felnézek rá, és visszamosolygok. Amikor nevét kiáltja egy lány a túlsó oldalról, odamegy hozzá, majd apró csókban részesíti. Hát igen....ilyen az én szerelmi életem.

Nap mint nap látom, Őt. A szívem majd bele szakad, hogy nem merem megszólítani. Fáj, hogy imádom, de nem beszélünk. Fáj, hogy nem tudom neki elmondani, hogy mit is érzek iránta.
A rózsaszín felhők közül barátnőm lökdösése vert ki.
- Evi! Evi! Evi Baba! Jelen vagy? -rázott meg engem barátnőm.
- Mi? Ki? Hol? Mi? -pislogtam sokat egyszerre, majd levettem tekintetem Luhanról.
- Mondom kérsz szendvicset? -mondta érthetően, mintha még mindig a saját világomban lennék.
- Nem köszi...nem vagyok éhes! -vontam vállat, és visszafordítottam a fejem, és tovább legeltettem szemeim Luhanon.
- Sziasztok! Mizu? -jött oda Mimi és beült a képbe.
Így nem láttam Luhant, csak a hangját hallottam, azt is immel-ámmal.
- Evi jól van? -fordult barátnőm Livhez.
- Nem, nincs jól. Szerelmes. -mosolygott, mire vállon csaptam.
- Nem vagyok az! -fújtam fel arcom, és amikor a lányokról elvettem tekintetem, és Luhanra néztem, Ő akkor nézett rám, majd felfújt arcomat látva elmosolyosodott.
"Miért vagy ennyire édes, Te gyerek? Aish...elveszed az eszem!"
- Hozzád beszélek! -bökte meg a fejem Mimi.
- Mi? Miért? Mivan? -ráztam meg a fejem.
- Menj oda hozzá és beszélj vele! -mosolygott édesen Liv.
- De nem! Nem érdekel! -hadakoztam.
- Ja...a vak is látja, hogy nézel rá. Vagy odamész hozzá, és beszélsz vele, vagy én megyek! -mosolygott gonoszan Mimi.
-  Neh! Nem kell! -ugrottam meg egy kicsit.
- De igen kell! Evi. 4 éve vagy érte oda. Most fogunk ballagni. El kell mondanod neki! -morgott Liv.
- De van neki barátnője! -grimaszoltam.
Ám, amint ezt a mondatot kimondtam, Luhan mellett ülő lány felállt és az asztalra csapott, majd magából kikelve ordibált az én titkos szerelmemmel. Amikor a lány befejezte a mandátumát, elment, és a két kis "kutyája" követte Őt. Luhan érthetetlenül nézett utánuk, majd vállat vont.
- Kinek is van barátnője? -húzta mosolyra ajkait Liv.
- Na jó..feladom! -fejeltem meg az asztalt, majd egy bársonyos kezet éreztem meg vállaimon végigfutni.
Mire felemeltem a fejem, nem láttam senkit sem, csak Luhant elmenni.
"Ő...? Most...most komolyan? Ho..ho..hozzám ért?"
- Igen, hozzád ért! -vigyorgott Mimi.
- Mi? -pislogtam sokat.
- Hangosan gondolkodsz Baba! -mosolygott Liv.
- De...tényleg Ő volt az? -remegtem meg egy kicsit.
- Igen. -mosolygott Liv és Mimi. -Napról napra, óráról órára, percről percre jobban imádom! -csúsztam le a széken.
- Na...azért el ne vessz! -mosolygott Mimi, majd a terembe mentünk.
Egész nyugi nap volt, de akárhányszor ránéztem a kiszemeltemre, mindig akkor kapta el rólam a tekintetét. Annyira gyagya. Ha bámul, akkor miért nem szólít meg? Istenem...ezek a pasik...rosszabbak mint egy nő.

*Órák után*

- Majd akkor megyek lányok! -integettem barátnőimnek, és Ők elmentek haza, én pedig mentem le táncolni.

A táncterem ilyenkor üres, és itt szoktam bénázni. Nem tudok táncolni, pedig nagyon szeretnék, legalább fele olyan jó lenni, mint Luhan, vagy Liví.

A táskám ledobtam a sarokba, majd a telefonom elővettem és rákapcsoltam a kedvenc dalomra. Eleinte jó ötletnek tűnt pulcsiban táncolni, de rájöttem, hogy ennyire hülye is csak én lehetek. Mire vége lett a dalnak, izzadtam, mint aki egy maratont futott. Levettem a pulcsim, és a macis pólómon meglátszott pár izzadság csepp. Nem igazán foglalkoztam vele, hiszen tudtam, hogy egyedül vagyok. Vagyis...ezt hittem.

Talán a felénél járhattam, amikor a tükörben egy pörgés közben megpillantottam, Őt. Egyből lefagytam, és sikeresen elestem.

- Jól vagy? -csúszott oda hozzám, és karjaiba estem.

- Ühüm. -bólogattam.

- Megláttál és elestél. Rossz ómen vagyok! - biggyesztette ki ajkait.

- Dehogy vagy az! -kuncogtam. -Ha nem kapsz el, most fájlalnám a buksim. -mosolyogtam, majd Luhan felsegített.

- Hm...jó dalválasztás. -vigyorgott.

- Egómanó. -pirultam el egy iciőpicit.

- Jól táncolsz. -bókolt.

- Köszönöm eme kedves hazugságot. 

- Nem hazudtam. -állt mellém. -Taníthatlak kicsit? -simult keze derekamra.

- Végül is? -néztem szemeibe, majd elmosolyodtam.

Az a szempár. Édes istenem. Ez a pasi maga a megtestesült tökély. Luhan is elpirult velem együtt. 

Elég sokáig táncoltunk, már ment le a nap. Bejött egy takarító, hogy hagyjuk el a termet. Izzadtak és ziláltak voltunk, de egyikönket sem zavart. Luhan teljesen felszabadult tánc közben, és kicsit én is. Leültünk a lépcsőre, és Luhan ivott. Arcán folyt az izzadság és nem bírtam megállni, hogy ne kövessem szememmel. 

- Kérsz? -zökkentett ki gondolatimból.

- Szabad? -mosolyogtam, majd a kezembe nyomta a vizes üveget.

- Igyál csak amennyi jól esik. -mosolygott, majd meghúztam az üveg tartalmát.

Luhan üvegéből ihatok, amiből Ő ivott. Amikor már eleget ittam visszaadtam neki az üveget.

- Köszönöm. Életmentő volt. -nyomtam a kezébe az üveget, és keze az enyémre siklott.

Szívem ebben a percben nagyot dobbant. Annyira szeretem, és belehalok, ha nem mondom el neki, hogy szeretem. A csendet Ő törte meg.

- Neked bármit! -adott arcomra egy puszit, mire elpirultam.

Kicsit észhez kellett térnem, mert puha ajkai hatása alatt álltam. Amikor összetettem egy épkézláb mondatot, kinyögtem.

- Miért szakított veled a barátnőd? -néztem szemeibe.

- Miattad. -sóhajtott.

- Mi..mi..mi..miattam? -dadogtam.

"Mivan?"

- Igen. Az ebédlőben téged néztelek. Azokat a gyönyörű szemeid, mire felkapta a vizet, elmondta a kis himnuszát és elment. De nem is bánom. Jobb így nekem. Legalább most azzal lehetek akit szeretek már egy ideje. -fordult felém, majd mire észbe kaptam, hogy válaszolok, puha keze arcomra simult, és ajkait az enyémre tapasztotta.

Lágy, finom csókot kaptam tőle, amit készségesen viszonoztam.

"Hogy én mennyit vártam erre..."

Amikor elváltunk egymástól, nagy szemekkel néztem rá. Szóhoz sem jutottam. Már 4 éve erre vártam. 4 éve, hogy szeretem, és nem tudott róla. De most már tudja. Én is tudom, hogy szeret. 

- Szeretlek! -eszkimó puszit adott.

- Én is! -ültem mellé közelebb, majd átöleltem derekát.

Fejem mellkasánál volt, és hallottam heves szívverését.

- Csak nem izgultál? -néztem fel rá.

- Megbolondítasz! Még, szép hogy izgultam! -mosolygott, majd egy puszit nyomott az ajkaimra. -Szeretlek! -ölelt magához.

- Én is...de már mióta. -bújtam hozzá.

- Te vagy az én kis macim! -bökte meg a hasam.

- Kya...nem nyúka piszka! -öltöttem ki rá nyelvem.

- Leharapom! -csókolt meg, ami elől el akartam húzódni, de karjaival átölelt, így ez a tervem megsemmisült.

- Szeretlek! -mondtam, miután elváltunk egymástól.

- Én is macim, én is! -mosolygott.

- Luhan macija lettem. De jó nekem! -adtam orrára egy puszit.

- Csak az én ölelgetni való, gyönyörű, édes macim! -ölelt magához az én egyetlen szerelmem.

Angyal {Suho}

Kiengedett, derékig érő fekete haj. Véres szemek, melyek üresen  tekintenek a távolba. Ez vagyok én.

A bárban ültem, egy piros huzatú, kerek széken. Körülöttem minden ember boldog volt, és táncoltak. Nekem még táncolni sem volt kedvem. Ennyire fáj, hogy elhagyott az a fiú, akit igazán szeretettem. Talán már az ötödik felest engedhettem garatra, amikor egy fiú megjelent látókörömben.

- Leülhetek? -nézett le rám. 

Nem válaszoltam,hogy bólintottam. Poharát letette a bárpult cseresznyeszínű falapjára,és egy sóhaj után, felém fordult.

- Hogy-hogy egyedül ül,Kisasszony? -mosolygott rám édesen.

- Nincs kedvem élni. -vontam vállat.

- Oh...akarsz róla beszélni? -cikáztak szemei arcomon.

- Inkább nem. -akartam tőle,elfordulni,de nem hagyta. -Miért nem hagysz békén? Annyi részeg lány van itt! Miért pont én? -néztem fel rá.

- Csak... Te vagy a legszebb! -mosolygott.

- Hazudj még! -ittam a wiskybe. 

- Nem hazudok. Nézz csak rájuk! -fordultunk a tömeg felé. -Ő hivatásos prostituált. -mutatott a kék nadrágú,fehér toppú lányra. -Ő pedig éces! -nézett a tömeg másik felén lévő,miniszoknyás lányra.

- Honnan tudod ezeket? -néztem fel rá.

- Képesség! -húzta félmosolyra ajkait. - Megtudhatom a neved? -nézett le rám.

- Sky. 

- Suho! -nyújtotta kezét,én pedig belecsúsztattam kicsiny kezem.

- Örülök a találkozásnak! -mosolyogtam,majd visszafordultam a bárpult felé.

- Nincs kedved táncolni? -fordult Ő is vissza a pulthoz.
- Kivel? -vontam fel egyik szemöldököm.
- Mondjuk velem?! -csillant fel szeme.
Egy kis hezitálás után, végül beadtam a derekam. Kezét nyújtotta felé, amiben az én kicsiny kacsóm, szinte elveszett, mint homokszem a tengerparton.
A tömegbe mentünk,és pár erotikus mozdulat után, végül lassú zene szólalt meg, és Suho, karjai között találtam magam. Biztonságban éreztem magam, ahogy karjaiban tartott. Nyaka körül összefontam karom, míg a fiú kezei a derekamon voltak. Így ringatott engem, erős és biztonságot nyújtó karjaiban a táncparketten. Imádtam ezt. Biztonságérzetemet, semmi nem szakíthatta meg. Legalábbis én ezt hittem... Amikor Suho szemeibe néztem, boldogságot, és szeretetet láttam. Amikor közeledtek ajkai az enyémhez, olyan furcsa érzés futott maratont a testemen. Akartam Őt. Mégha csak erre az egy estre is. De én kívántam Őt, és szerettem volna az ajkait érezni, testem minden porcikáján. Szemeiben elveszve, ajkait enyémre nyomta, majd pilláim automatikusan lecsukódtak. Suho csókja édes volt, lágy és gyengéd. Ajkai lassan mozogtak az enyémen, ami mámorító volt, és csodálatos. Szeretetre vágytam, és megkaptam. Tőle.
Amikor nyelve végigsiklott ajkaimon, azok szétnyíltak, ezzel utat engedve ízlelőszervének, ami összegabalyodott az enyémmel. Élveztem, hogy picit vad, hogy kicsit feléledt benne az alvó oroszlán. Az oxigénhiány vetett véget, a legédesebb csóknak. Nagy szemekkel néztem fel rá, mire ajkait félmosolyra húzta.
- Tudom... hülyén hangzik... -törtem meg a kettőnk közti csendet -,de nekem fontos vagy! -néztem komolyan szemeibe mire elmosolyodott.
- Nekem is fontos vagy! -zárt karjaiba Suho, és fejem mellkasára helyeztem, ahol hallottam heves szívverését. -Ezért jöttem egyből hozzád! -adott egy halovány puszit fejemre, és ölelgetett.
Amikor már mindketten kiéltük magunkat, elindultunk hozzám. Ám az út nem éppen biztonságos. A motorosok ott tanyáznak a harmadik utca sarkán. Sok lány esett áldozatul. Volt, akit csak megerőszakoltak és kidobták, de volt akit utána meg is öltek. Mindig az határozza meg, hogy mennyit ittak.
- Menjünk kerülőn! -néztem fel Suhora, aki semmit nem értett szavaimból.
- Mi? Miért? -kérdezősködött, amikor 3 motor jelent meg a domb tetején.
- Már késő...-nyeltem nagyot,és szemeimmel a motorok kerekét vizslattam.
Suho csak lepillantott rám, és láttam arcán a meglepődöttséget, és a félelmet. Amikor a motorosok összenéztek, és legurultak hozzánk, Suho-hoz közel álltam, és belékaroltam.
- Sosem csalódok benned Sky! -vigyorgott rám Kwang.
- Ne bántsd! -néztem egyenesen szemeibe szikrázó tekintettel.
A feszültség a levegőben szikrákat vetett volna, ha lehetne. Suho érthetetlenül nézett le rám, és én sajnálkozó tekintettel néztem fel rá, pár pillanat erejéig, majd vissza a motoron ülő fiúra.
- Ha Őt nem bánthatom, akkor téged foglak! -nevetett fel -Nekem aztán mindegy! -kacsintott rám, és egy erős kéz kerített hatalmába, ezzel eltávolodva Suho-tól.
- Neee...! -kapálóztam, de mindhiába.
Suho egyből értem jött, de egy erős balos után az arcán, kicsit megtántorodott, de újra erőt nyert, s a fölről felkelve jött újra próbálkozni. Ezzel már sikerrel járt, mert egy srácot földre terített. Szám elé, érdekes rongyot tettek, és mivel nem kaptam levegőt, mélyet szippantottam a dohos rongyból, majd csak annyira emlékszem, hogy Suho hátából, valami fehér dolog pattan ki, és onnantól teljes képszakadás.

Amikor felkeltem, meleg szobában találtam magam. Eper-vanília illat terjengett a levegőben. Otthonos kis lakásra utaltak a bútorok, melyek bükkfából voltak. Hangulatos, lágy zene szólt valahonnan. A függöny narancs volt, és rajta aprócska színes virágok. Amikor az ajtóra vándorolt a tekintetem, Suho éppen akkor jött be egy tálcával a kezében. Rám mosolygott, én pedig vissza. Tálcával a kezében megállt az ágy mellett, és letette az ölembe. Elmosolyodtam, és nekiláttam az ételnek. Amikor megettem, Suho csak kuncogott.
- Mi ennyire vicces? -néztem szemeibe.
- Csak egy kis vaj van a szád szélén! -mosolygott, majd egyre közelebb hajolt.
Ajkaink lassan súrolódtak, míg végül megcsókolt. Testem furcsa melegség öntötte el. Puha ajkai teljesen elvették az eszem. Én...én szeretem!
Amikor Suho elhúzódott tőlem én pedig csak nagy szemekkel néztem fel rá.
- Olyan vagy mint egy angyal. -mosolyogtam, mire Suho kicsit rémült arcot vágott.
- Átlátsz rajtam! -feszült meg és szárnyai kivágódtak. -Jó megérzéseid vannak! -mosolygott.
- Az én angyalom! -karoltam át nyakát és megcsókoltam.
- Csak a tiéd! -adott egy puszit orromra, majd szárnyai eltűntek.
Bebújt az ágyba én pedig mellé bújtam. Hajammal játszott, majd szemeim kezdtek lecsukódni. Mikor már félálomban voltam, csak egy halk "Szeretlek"-et hallottam, majd visszamotyogtam:
- Én is téged.

Bébicsőszök {YoungJae}

~ YoungJae's sweet smile ~

Amikor a húgom azt mondta, hogy jó buli lesz a dormba költözni, én .... nem így képzeltem el. Ennyi hülyével sosem voltam összezárva, és a legrosszabb, hogy az egyik hülye még aranyos is, és ... ellopta a szívem!

Már korán reggel megébredtem. Nem tudtam aludni. Nem tehetek róla. Mostanság nem alszom 5-6 óránál többet.
A fürdőszobába vezetett utam, és a ruháim leszedve magamról, beálltam a tus alá, és élveztem a meleg víz simogatását. A fáradtságot lemosta rólam, majd felfrissülten léptem ki a kabinból. Megtöröltem magam, és a hajam összefogtam. Mikor ezzel is meglettem, egy laza ruhát vettem fel, és lementem a konyhába enni. Ahogy ott tettem-vettem, észrevettem a látókörömben az egyik lakótársamat.
- Jó reggelt! -köszönt elpirulva.
- Neked is! -mosolyogtam rá. -Azt hittem, hogy még alszol. -kentem meg a kenyeret lekvárral.
- Így is volt, de aztán láttam, hogy a szobám ajtaja előtt elsuhan egy árny, és gondoltam megnézem ki az! Meg...már amúgy sem tudtam aludni! -mosolygott rám.
- Értem. Kérsz? -néztem rá.
- Baracklekvár? -vonta fel egyik szemöldökét.
- Az. -mosolyogtam, és kentem neki is.
Amíg a tányérokat letettem az asztalra,és rá a reggelinket, YoungJae Oppa teát csinált. Elmosolyogtam, és leültem a helyemre.
- Készen is van! -tette le elém a kedvenc bögrém, ami krém színű, és kis pöttyökkel és szívecskékkel van díszítve.
- Köszönöm,Oppa! -néztem fel rá, majd nekiálltunk enni.
Amikor mindent befaltunk, együtt elmosogattunk. Jó habos víz volt, amit Ő kihasznált. A tenyerébe halászott egy kis habot a víz tetejéről. Én csak mosogattam tovább, amikor előttem elrepült egy kis habpillangó.
- Figyelj csak! -fordítottam felé a fejem,és felém egy nagy habkupac szállt,majd az orromra szállt.
Szemem egyből az orrom hegyére fókuszált, ezáltal szépen bekancsalítottam. Oppa ezen jót nevetett, és lefújta az orromról a habot.
- Édes vagy! -pirult el kicsit.
- Nyem is! -grimaszoltam, és vizet leengedtem, majd elfeküdtem a kanapén.
- De is! -ült le a karfára YoungJae. -Ma még feladatunk is van! -mosolygott le rám.
- Tudom. Mikor megyünk át, Eun-hoz? -néztem fel rá.
- Mondjuk...most? -vigyorgott.
- Legalább tudnak tőlünk aludni! -mosolyogtam,majd felültem,és a táskámért mentem.
A táskám vállamra téve, ahogy megfordultam, hogy majd szólok Oppának, már ott is volt, és szerencsésen ráfordultam. Szemeibe néztem, és teljesen elvesztem bennük. Elpirult arccal fordultam meg tengelyem körül, és átballagtunk az unokahúgához.
- Sziasztok! -nyitott ajtót az egyik rokona. -Gyertek be! -invitált be minket egyből a lakásba. -Jinnie az emeleten van. -mosolygott rám a 30-as évei végén járó nő.
- Szia. -mosolygott édesen YoungJae.
"A fene beléd, hogy ilyen rohadt aranyos vagy!" -fújtam fel az arcom, és felmentem a kislányhoz.
Zöld ajtaja előtt megtorpantam és a kis virágokat nézegettem rajta, majd mikor ábrándozásomnak vége lett, a kilincsre helyeztem súlyom, és benyitottam a szobába, ahol a takarón játszó kislányt megpillantottam.
Elmosolyodtam, és halkan csuktam be magam mögött az ajtót, majd a kislány, az ajtó csukódására felkapta a fejét, és elmosolyodott.
- Te leszel a bébicsőszöm? -nézett rám nagy szemekkel.
- Igen.
- Hol van Jae Oppa? -biccentette oldalra fejét.
- Még lent beszélget a mamáddal! -mosolyogtam, majd leültem mellé. -Mit olvasol? -néztem a könyvére.
- Hamupipőke! -nézett fel rám örömmel teli szemekkel. -De ... én még nem tudok olvasni! -sütötte le szemeit. -Elolvasod nekem? -nézett rám fel kérő szemekkel.
Nem válaszoltam csak bólintottam, mire széles mosoly jelent meg gyermek arcán. Kezembe véve a könyvet, törökülésbe vágtam magam, és belefogtam a mesébe. Jinnie nagy szemekkel figyelte, ahogy olvasok, és néha-néha rá-rá pillantottam, mire visszább húzódott, mintha meg akartam volna enni. Pedig nem. Öröm volt látni, hogy érdekli az olvasmány. A mese végére, már a párnát ölelgetve aludt, és Jae akkor toppant be.
- Pszt! Elaludt! -tettem ujjam ajkaimra.
- Édes! -mosolygott,és leült mellém. -Jó anya leszel tudsz róla? -vonta fel szemöldökét.
- Tudok! -öltöttem ki rá nyelvem.
- Hagyjuk, hadd aludjon! -fogta meg kezem Oppa, és lementünk a nappaliba.
- Az anyukája hol van? -néztem fel Jae-re.
- Elment dolgozni, majd az apja jön haza olyan este 10 körül. -vigyorgott.
- Mármint....ezzel arra célzol, hogy nekem több mint -néztem az órámra ami 11 órát ütött épp -11 órát kell veled kibírnom? -vontam fel egyik szemöldököm.
Nem válaszolt, csak vigyorogva bólogatott, mint egy vérbeli idióta.
"Én meghalok!" -fújtam fel ismét az arcom,és levetődtem a kanapéra.
Oppa hozott 2 poharat, benne narancslevet, és azt kezdtem el szürcsölni. Amikor megittam letettem a dohányzó asztalra, és elfeküdtem a kanapén.
Szenvedek én már jobbra-balra de az idő csak nem telt. Oppa már ülve elaludt a kanapén. Ajkai résnyire nyitva. Elképzelni azt, hogy az ajkait megtépem, és közben engem ölelget....vah. Nem nem nem nem!
Nem szabad! De olyan vonzó srác.
Ahhoz, hogy testem lenyugodjon, elmentem letusolni. A hideg víz, jót tett nekem, majd  a zuhanykabin párás ajtaján kitekintve láttam meg egy alakot. A szívem eszeveszett ütemben kezdett el verni, majd a kabin ajtaja hirtelen kivágódott, és egy paradicsomokat megszégyenítő vörös fejű Oppával találtam magam szembe.
- Én.. izé... öh... -dadogott, én pedig hátat fordítottam neki.
- Tűnj el! -szóltam neki.
- De...
- Tűnj el! -emeltem fel hangom és Oppa elment.
Zavaromban, a törölközőt is elejtettem, de megtörölköztem, egy tiszta törölközőben, amit a szekrényből csentem. A ruháim visszavettem, és kimentem a nappaliba, ahol Oppa ült. Feje a tenyerébe volt temetve.
- Miért nem fogadtál szót elsőre? -néztem le rá.
- Mert...nem tudom.
- Mindenhová mindig követsz!
- Baj? -vont vállat.
- Nekem igen. Mindig követsz, most meg ez....-sóhajtottam. -Mi a bajod?
- Semmi. -fintorgott.
- Komolyan? Csak ennyire vagy képes látom! -hergeltem fel direkt.
- Ne játssz a tűzzel, mert megégeted magad! -nyomott a falnak.
- Oh tényleg? -gonosz mosoly ült ki arcomra. -Talán nem elversz? Úgy tudom, hogy lányokat nem bántunk! -húztam tovább az agyát.
- Te komolyan nem vagy észnél! -förmedt rám.
- ÉN? ÉN nem vagyok észnél? Nem én dermedtem le egy test láttán! -vágtam a fejéhez a történteket.
- Amiről nem tudsz, abba ne üsd bele az orrod! -nézett rám vissza.
- Mert?
- Mert ne! -emelte fel a hangját.
- Mi a baj? Csak nem olyat tudok meg, amit nem kellene! -húztam tovább az idegeit.
- Inkább törődj a saját dolgoddal!
- Addig úgy sem állok le, míg el nem mondod mi ez az egész! Iderángatsz, hogy "jóbulilesz" erre kiderül, hogy több mint 11 órát legyek veled, majd még az is, hogy titkolózol! -emeltem fel a hangom, és kibabáltam vele. -És én így bízzak benned? Így? Hát nekem nincs szüksége... -fojtotta belém a szót Oppa.
Ajkai vadul tapadtak az enyémre, és alig hittem el. Oppa szeret engem? Ezért volt ez az egész?
Gondolataimból, erős karjai rántottak ki, melyek derekamra fonódtak. Lábujjhegyre álltam, hogy nyakát átkaroljam, és viszonoztam édes csókját. Ajkai puhák voltak, és édesek. Szorítása jóleső, biztonságot adó. Alig bírtam elhinni, hogy ez megtörténik. Amikor elváltunk egymástól, leereszkedtem a földre, így teljes súlyommal nyomtam a padlót. Szemeibe néztem, amik ragyogtak.
- Nincs rám szükséged? -vonta fel egyik szemöldökét YoungJae. -A csókodból ítélve van, és ha nem csal a megérzésem, Te is pontosan azt érzed irántam, amit én irántad! Szerinted miért vagyok féltékeny, mikor Jackson-al beszélsz? Miért vagyok allergiás arra, ha az Ő ölében alszol el? Miért nem bírom elviselni, hogy Jackson nap mint nap, puszival kelt?
- Mert... mert... -nem bírtam kimondani, ezt az egy szót.
- Mert szeretlek! Tudod, nekem milyen nagy kő esett le a szívemről, mikor visszacsókoltál?
- Veszekedni kell veled, hogy megtudjam mit akarsz? -kérdeztem vissza, mire elmosolyodott.
- Nem kell veszekedni, csak ... csak ez így jött ki. Én szeretlek, Eun! -kulcsolta össze ujjainkat. -Nagyon és nekem fájt hallanom azt, hogy az igazságot vágod a fejemhez. Te kérdeztél, én válaszoltam! -mosolygott rám édesen.
- Bolond! -öleltem meg, és YoungJae karjai derekamra fonódtak.
Így ringtunk egy kis ideig, mikor lejött a kislány.
- Azt hittem baj van! -pislogott nagyokat. -Hallottam, hogy veszekedtetek! -hüppögött.
- Már nincs semmi baj! -mosolyogtam a kislányra.
- Akkor jó. -mosolygott, és felment a szobájába.
- Bébicsőszködünk még máskor is? -néztem fel Oppára.
- Miért is?
- Mert hátha még egy két vita után kiszedek belőled mindent! -adtam ajkaira puszit, amiből ismét csókot csinált.
Felmentünk az emeletre, ahol a kislánnyal jól eljátszottunk, és közben az idő telt múlt, és az apukája is hazajött. Mi hazamentünk, és már az ajtóban egymásnak estünk, mire JB-től, kaptunk egykét rosszalló pillantást, de végül is, ami a szobában történt, az csak ránk tartozik.

Húsvéti ajándék {Tao}

Ahogy halkan becsuktam magam mögött az ajtót,a torkomban dobogott testem éltető motorja.
Óvatos léptekkel közelítettem meg Oppa ágyát,aki aludt,mint a tej. Hátán feküdt,és kezei a mellkasán pihentek. Mellkasa egyenletesen járt fel-le.  Nagy levegőt vettem,és óvatosan fölé másztam. Rámosolyogtam,és ráfújtam pilláira,mire nekiállt az rebesgetni és lassan kinyitotta azokat.
- Jó reggelt! –vigyorogtam.
- Neked is Törpe. Mi ez a reggeli keltés?
- Hát gondoltam,hogy húsvét van,és együtt töltjük a napot…-sütöttem le szemeim.
- Nekem nincs ellenemre. –adott ajkaimra egy puszit,és maga alá gyűrt. –Ma elmegyünk az ovisokhoz,elfelejteted? –nézett rám Tao.
- Dehogy felejtettem! –hadakoztam.
„Oh,basszus. Tényleg kiment a fejemből!”
Tao legurult rólam,és nekiállt öltözni,és pedig kipirult arccal néztem. Amikor háttal állt nekem,és a felsőjét levette,izmos hátán végigsuhant tekintetem.
„Én meghalok…!” –dőltem el Tao ágyán pirult arrcal.
- Mi az? –fordult meg miután trikója rajta volt.
- Cemmi…-sütöttem le szemeimet és kimentünk a konyhába.
Megreggeliztünk,és Tao végig olyan volt mintha együtt lennénk.
- Mi van? Lefeküdtetek? –jött ki vizes fejjel Lay,és Unnie meg egy nagy ingbe ami nem volt begombolva,és csak egy melltartó és egy franciabugyi fedte testét.
„Na jó ember beszél…!”
- Nem. –pirulva elfordult Tao.
- Ne piszkáld már Őket! –mosolygott Unnie,és Lay kockás hasán végigsimított. –Ők sem piszkálnak minket,szóval pofa be! –adott ajkaira egy puszit.
- Taocskára rátalált a nyuszija! –csípte meg az oldalam Lay.
- Lay….én beborítalak az asztal alá! –néztem rá szúrós szemekkel.
- Olyan szemét vagy! –csókolta meg Unnie perverz szerelmét.
- Mi megyünk is…-vakarta zavarában Tao a tarkóját.
- Sziasztok! –húztam ki a dorm-ból Taot,és elmentünk az oviba.
- Csókolom. –hajoltunk meg az óvoda igazgatója előtt.
- Szerbusztok! –mosolygott ránk kedvesen az 50-es évei végén járó nő. –Akkor kin lesz a jelmez? –mosolygott.
- Tao. –mutattam a mellettem álló fiúra.
- Rá tökéletes illik majd. Fáradj velem,kedves! –mosolygott a nő,és Tao mit sem értve elment egy szobába a nővel.
10 perc sem telt bele,és Tao kijött egy nagy rózsaszín nyuszi jelmezben. Én Tao láttán felröhögtem,és ki kellett mennem a levegőre.
- Nem vicces. –ugrált oda mellém Tao.
- Attól mert nyuszijelmezbe vagy nem kell ugrálnod! –kuncogtam.
- De muszáj. –morgott. –Össze van varrva a lába. –forgatta meg szemeit.
- Kisasszony! –jött ki egy nyuszifüles hajpánttal a nő. –Ez a tied! –mosolygott és a fejemre tette.
- Háh! Te sem úsztad meg! –vigyorgott Tao.
- De én rajtam csak hajpánt van,nyuszika! –vigyorogtam,és az igazgatói irodába mentünk.
- Nos,miután Tao azaz a húsvéti nyuszi beugrál az ovisokhoz,Te jössz be –mutat rám –és elmondasz egy kis beszédet.
- De nem is írtam beszédet! –tágult ki szemem.
- Improvizálsz. –mosolygott. –Miután azt elmondod,egy kis előadást megnéztek,és az ajándékokat odaadjátok,és elmentek. Ennyi. –mosolygott. –Nos akkor hajrá. –tapsolt kettőt,és bementünk az ovisokhoz.
Tao elég jól hozta a formáját,és sikeresen improvizáltam. Taoval végignéztük a kicsik műsorát és odaadtuk az ajándékokat. Mikor Tao levedlette a nyuszijelmezt,trikója rá volt tapadva izzadt felső testére,amire beharaptam alsó ajkam.
- Mi az? –nézett rám azokkal a cica szemeivel Tao.
- Semmi! –ráztam meg a fejem. –Menjünk haza! –pattogtam,és hazaiszkoltunk.
Csináltam magamnak otthol teát,és éppen meg akartam inni,mikor Tao szólt.
- Mimi! Gyere csak! –nézett rám és mosolygott.
- Megyek! –tettem le a teám az asztalra,és Tao elé álltam.
- Most pedig hunyd le a szemed! –mosolygott rám.
- Minek? –nem bíztam benne. Most nem.
- Csak csináld! –nyaggatott.
- Ha bajom lesz…-morogtam,és lehunytam a pilláim.
- Maximum nekem lesz bajom. –lett komor a hangja,és bekötötte a szemem.
- Ezt most minek kellett? –akadt ki.
- Mennyit mutatott? –nézhettem a tök sötétet.
- Egy? –kérdezősködtem.
- Akkor jó. –hallottam a hangján,hogy vigyorog,és a szobájának ajtaja lassan nyílt.
Megfogta a vállaim,majd beinvitált a szobájába,ahol nem tudtam mi vár majd rám. Gondoltam arra is,hogy megerőszakol,amit hagynék,szóval nem lenne erőszak,de arra is,hogy a fiúk összefogtak,hogy megrémisszenek. Ám egyik tippem sem vált be.
Tao valamit még tett vett,mire elmosolyodtam,és a nyakamba hideg dolgot éreztem meg.
- Leveheted a kötést! –parancsolta,és levettem a szememről a sálat,majd a tükörhöz léptem,és megláttam a jin jang egyik felét a nyakamba. –A tiéd a jang. –mosolygott,és a pólója alól kiszedte a jin jang másik felét,a jin-t. –Az enyém a jin.
- Kiegészítik egymást…-motyogtam halkan.
- És összetartoznak. –emelte fel kezét Tao.
Én belehelyeztem a tenyerem az övébe,és ujjainkat összekulcsolta. Szemeibe néztem,és elvesztem benne. Tao elmosolyodott,és másik kezét derekamra helyezve közelebb húzott magához.
- A húsvéti nyuszi két dolgot hozott neked! –mosolygott rám Tao.
- És mi a másik ajándékom?
- Az én szívem! –tapasztotta ajkait az enyémre,és pilláim lecsukódtak.
Annyira de annyira boldog voltam. A húsvéti nyuszi Tao szívét hozta nekem ajándékba,akinek csókja édesebb a világ összes mézénél. Tao lágyan csókolt,mintha porcelán lennék. Karjai védelmezően fonódtak derekamra,és élveztem csókunk minden egyes percét. Visszacsókoltam,ami tetszett neki,és a levegőhiány miatt,elváltunk egymástól.
- Szeretlek! –nézett mélyen szemeimbe,és tudtam,a szavai igazak.
- Én is szeretek,ZiTao! –öleltem át szerelmem derekát,és bújtam hozzá. –A legjobb húsvéti ajándékot kaptam a nyuszimtól! –adtam ajkaira egy puszit,és elmosolyodott,szerelmem.

Hisztisem {MyungSoo}

Már korán reggel arra keltem,hogy valaki kirántja alólam a takarót és a földre zuhanok. Álmosan nyitogattam ki pilláim,hogy meglessem,melyik igen hülye volt az a merész kisgyerek,aki az oroszlán barlangjába merészkedett,és ráadásul fel is keltette azt.
Ahogy kitisztult látásom,megláttam egy vigyorgós fejű DongWoo-t.
„Annyira tudtam…” –morogtam magamban,és egy csábos mosolyt villantottam rá.
- Mi a fenének keltetted fel az alvó oroszlánt? –vontam kérdőre a kicsit megszeppent fiút.
- MyungSoo hisztizik megint! –nézett rám ártatlan cica szemekkel.
- Ez a pasi többet hisztériázik,mint egy utca sarki. –sóhajtottam,majd lementem a nappaliba,ahol MyungSoo kikelve magából hisztizett.
- Na már csak Te hiányoztál! –nézett rám ingerülten.
- Miért kaptad fel a vizet? –néztem rá.
- Nem értem meg hogy engem senki nem ért meg! –hadonászott.
- Miért kapta fel a vizet? –fordultam Hoya felé aki csak vigyorgott mint a tejbe tök,míg MyungSoo megállás nélkül pofázott.
- Valamit elrontott és most önmagát szidja meg satöbbi…-vont vállat és visszafordultam ehhez az idiótához.
- Szóval miért kaptad fel a vizet? –néztem rá és egyre vörösebb lett a feje.
- Te sem értesz meg! Engem senki nem ért meg! –hisztizett.
- Fogd már be! –szóltam rá de csak tovább mondta.
Megkerülve Őt,elvettem egy párnát a kanapéról,majd elé álltam és arcon csaptam vele,mire bedugult.
- Na végre. –sóhajtottam. –Most megint meg fogom ismételni a kérdésem,és ha hisztizni mersz,megint arcon csaplak Jonny-val,vili? –néztem rá,kezemben a virágmintás párnával és Ő csak bólogatott. –Szóval mi a bajod?
- Az,hogy senki nem ért. Mikor elbaltázok valamit rögtön hibáztatnak…-zendített a hisztijére,és megint arcon csaptam.
- Te sosem tanulsz! –löktem le a kanapéra és az ölébe vágtam a párnát. –Miattad felkeltett ez a félőrült –mutattam DongWoo-ra. –Utána meg még hisztizel itt nekem,mint egy utca sarki,és nem lehet veled bírni! Ez ezen a héten már az ötödik,és még csak kedd van! Szóval kapd össze magad komám,mert én sem fogom örökké tűrni! Az egy dolog,hogy SungJong húga vagyok,és Sunggyu volt olyan kedves és befogadott,de ez nem azt jelenti,hogy ha téged elkap a harci ideg,akkor nekem kelljen mindig közbe lépnem! Vagy uralod magad,és változol,vagy akkor felejtsd el a főztöm,és a jelenlétem. Értve vagyok? –néztem rá dühösen.
Nem szólt senki sem. MyungSoo meg végképp. Csöndben volt,és bólogatott.
- Köszönöm. –sóhajtottam. –És most ha megbocsátotok,megyek szépen lezuhanyzom,és futok egyet. Aki akar jöhet! –néztem a fiúkra,és MyungSoo óvatosan pillantott rám.
- Mehetek? –nézett rám gyönyörű szemeivel.
- Nem fogsz hisztizni?
- Nem. –rázta meg a fejét.
- Akkor öltözz! –utasítottam,és Sunggyu elmosolyodott.
- Biztos vagy ebben? –nézett rám Hoya.
- A futás levezeti a feszültséget. Ezért is megyek el mindig futni ilyenkor! –mosolyogtam,és felmentem az emeletre letusolni.
Amikor a víz alatt álltam,azon gondolkoztam,hogy minden egyes veszekedés után,vagy MyungSoo dühkitörése után…valahogy közelebb kerülünk egymáshoz. Utána mindig van egy kis feszültség,de mindig sikerül kontrolálni magunkat,és mentségünkre szóljon,hogy hiába gyagyások a fiúk,de ha MyungSoo kiakad akkor azért összetartóak a fiúk. Meglátszik,hogy összeszokott csapat.
Miután végeztem a zuhannyal,felkötöttem a hajam,és felöltöztem. Lementem a nappaliba,ahol MyungSoo szája tátva maradt,ahogy meglátott.
- Na elég legyen már! –csaptam fel állát.
- Mehetünk? –nézett le rám.
- Igen. –mentünk ki,és még visszanéztem a fiúkra. –Nem szőni összeesküvés elméleteket,és nem szétszedni a lakást,vili? –a fiúk csak vigyorogva bólogattak. –Pusz pá! –mosolyogtam,és becsuktam az ajtót magam mögött,és lementem a lépcsőn MyungSoo-hoz.
- Összeesküvés elmélet? –vonta fel egyik szemöldökét Myung.
- Képesek rá….amilyen pervezek…-sóhajtottam.
- Hol kezdjük?
- Először végigmegyünk a járdán,be a belvárosba,majd a kiserdőn át ki a parkba. Ott szusszanunk egyet,akár eszünk valami édességet,dumálgatunk,és visszajövünk a kertvárosi úton. –mosolyogtam,és elindultam. –Nem jössz? –futottam egyhelyben,és MyungSoo is megindult. –Na azért! De tudod! Nincs hiszti! –böktem meg oldalát,és kicsit előrébb futottam.
- Sunyi! –futott utánam,és Ő is megbökött.
- Tudom! –vigyorogtam,és a belvárosig meg sem álltunk.
- Pihi-pihi….pihe…-lihegett MyungSoo.
- Mibajod? –kuncogtam.
- Pihi-pihi….pihe…-nem bírt normálisan beszélni MyungSoo.
- Pihenjünk? –kuncogtam.
Nem válaszolt csak bólogatott. Elmosolyodtam,egy vattacukor árusnál vettünk vattacukrot amit egy padon ülve eszegettünk.
- Nézd csak. Valami van a hajadban! –mosolyogtam rá,majd a vattacukorból téptem egy darabot és a hajára kentem.
- Teeee…..Te sunyi! –vigyorgott. –Ezt visszakapod! –állt fel,én pedig elfutottam előle,majd a kiserdőn át a parkig meg sem álltunk.
A parkban végül utol ért,és a földre tepert,majd csikizni kezdett. Én persze kapálóztam,de mit sem ért. Sokkal erősebb mint én,és ezt ki is használta.
- Hagyd abba! Kérlek….MyungSoo hagyd abba! –könyörögtem nevetve.
- Büntetés! –állt le egy pillanatra,és orromra halovány puszit adott,és tovább csikizett én pedig rugdalóztam,de hiába.
Agyon csikizett és amikor már látta,hogy nem erőlködöm,és feladtam a csatát,rám mosolygott,és felett tornyosult.
- Miért vagy ennyire édes? –nézett szemeimbe,és éreztem,hogy arcom elönti a pír.
- Te meg miért vagy ennyire hisztis? –néztem rá.
- Jó magamra felhívni a figyelmet. –adott orromra ismét egy puszit.
- Hülye gyerek! –kuncogtam.
- Mit mondtál? –fújt a nyakamba.
- Neheheee! –szorítottam össze szemeim,és nem mertem ránézni.
- Mit mondtál? –kérdezte meg újra.
- Azt,hogy hülye vagy! –vigyorogtam,és kinyitottam szemeim,és elvesztem gyönyörű íriszeiben.
- Te meg édes,szóval kuss! –fújt nyakamba ismét.
- Miért csinálod ezt? –néztem rá.
- Mit? –fürkészte szép szemeivel arcom.
- A fiúk előtt kivered a balhét,és úgy csinálsz mintha utálnál,és most pedig bókolsz,majd beleég az arcom,és közben meg jófej vagy,és édes. Miért?
- Mert nem tudom…
- Mert tényleg hülye vagy. –bólogattam,és megint nekiállt csikzni.
Kapálóztam,míg végül tekintetünk összefonódott. Egymás szemeiben elvesztünk. Arcomon éreztem meleg leheletét,és ajkaim résnyire nyitva voltak. Szemeiben elvesztem teljesen,és mire észbe kaptam ajkai az enyémen voltak. Nem akartam elhinni,hogy Kim MyungSoo a hiszti királynő engem csókol. Kezem átfonta nyakát,és magamhoz húztam. Viszonoztam csókját ami édes volt és gyengéd. Pilláim lehunytam,és kicsit el akart tőlem távolodni,de nem hagytam. Ajkait folyamatos ostrom alá vetettem,ami tetszett neki,és lassan elváltunk egymást a levegő hiány miatt. Amikor pilláim kinyitottam,Ő rám mosolygott.
- Miért vagy ilyen észveszejtő? –suttogta szinte az ajakaim.
- Miért vagy ilyen gyagyás? –hintettem ajkaira egy lágy puszit.
- Szeretlek! –ekkor szemeim kitágultak.
- Én…én… -én is szeretlek,de miért kell neked ennyire hülyének lenned?
Nem tudtam szóhoz jutni. Szavak helyett a tettek útján jártam,és megcsókoltam. Lágyan és szenvedélyesen. Szeretem ezt a bolondot,hiába akaszt ki. Amikor elváltunk egymástól csak vigyorgott mint a tejbe tök.
- Ezt vehetem egy igennek? –morogta nyakamba.
- Igen. –vigyorogtam,és a futásunkat folytattuk.
Ahogy visszaértünk,egyből ledőltünk a kanapéra. Fejemet MyungSoo vállára hajtottam,és éreztem,hogy egy lágy puszit kap a buksim.
- Szeretlek! –suttogta,hogy a többiek ne hallják meg,de valakinek túl jó a hallása.
- Tudtam én! –mutogatott Sunggyu. –Tudtam! Tudtam! Tudtam! Tudtam! –ugrált körbe minket.
- Szerintem üssük le! –néztem fel Myung-ra.
- Ne. Nekem jobb ötletem van! –mosolygott,és felmentünk a szobájába.
Az ágyra löktem,és fölé másztam,majd ajkait elérve lágy csókot adtam ajkaira.
- Szeretlek! –mosolygott rám.
- Én is szeretlek,hisztisem! –vigyorogtam,és egy lágy csókban részesítettem az én hisztis kis szerelmem.