Megérte rád várni {Ilhoon}



- Oppa! -kiáltottam a konyhából.
- Igen? -jött le inget gombolva Ilhoon.
- Ma is mentek a fiúkkal valahová? -néztem fel a fiúra,akinek kócos hajára nézve elmosolyodtam.
- Igen. Miért? -tette zsebre a telefonját.
- Csak mert gondoltam csinálhatnánk valamit...
- Eggyüt? -mutatott először rám,majd magára.
- Nem tudtam,hogy szégyelsz...-fordultam el tőle,és befejeztem a kaját.
- Nem szégyellek csak...-sóhajtott Ilhoon.
- Csak mi? -fordultam felé.
- Mindegy...hagyjuk is. Megyek,szia! -nyomott arcomra egy puszit,és elment.
"Beléd meg mi ütött?" -néztem nagy szemekkel. Ilhoon sosem ment el itthonról úgy,hogy puszit adott volna. Mostanában egyre furcsábban viselkedik. Mióta lakótársak vagyunk,és összehaverkodtunk,azóta ilyen. Amikor udvarolt nekem ChangSub,akkor teljesen dilis volt. Bezárt a lakásba,hogy ne találkozzak vele. Volt,hogy a levelet,amit küldött nekem,széttépte. Esküszöm néha beteg ez a gyerek.
A kajából amit főztem ettem,és untam magam. Untam azt,hogy örökre csak Ilhoon-ra várok,hogy egy kicsit is törődjön velem. Miért kellett nekem beleszeretnem? A fenébe is. Ha nem jöttem volna ide,most nem mérgelődnék azon,hogy egy agyilag néha napján beteg gyerekbe vagyok szerelmes. Aish...utálom ezt....amikor szeretem,de nem veszi észre...vah...esküszöm hazaér,és leütöm. Egy légycsapóval...vagy...a tehénkés papucsommal. Nem,inkább nem. Nem szeretném ha a papucsomnak baja esne...akkor pedig ideje elbeszélgetnem a fejével...de egy a baj. Ha rámnéz,én ... én elolvadok.

Gondolataimba merülve ültem a kanapén,és üreges tekintettel néztem magam elé,amikor megszólalt a csengő. Felálltam,és kicsit észhez térve nyitottam ajtót.
- Szia. -mosolygott rám Sungjae azzal a dilis fejével.
- Szia. -pislogtam. -Ilhoon? Nem veled van? -tettem fel kérdések hadát szegény hülyegyereknek.
- Ilhoon? Fogalmam nincs kiről beszélsz! -vigyorgott.
- Ennyire ne utáld már. -invitáltam beljebb a kis gyagyást.
- Nem utálom.  -mondta pille könnyedséggel Jae,és kiszolgálta magát a kajából.
- Öhm...nem vagyok a gyorskonyhás néni,hogy csak így megedd az összes kaját,amit Ilhoonnak,és magamnak főztem.
- Éhes voltam,bocsesz. -vigyorgott Jae.
- Gyagyás! -löktem meg,és elmosogattam.
- Segítsek? -nézett le rám SungJae.
- Ne! Ne érj semmihez! -tettem fel a kezeim. -Még a végén megsérted magad!
- Egy fakanáltól nem lesz bajom!
- Te amilyen szerencsétlen vagy,még azzal is képes vagy kupán nyomni magad. -forgattam meg szemeim.
- Na jól van mami...-biggyesztette ki ajkait,és elment a nappaliba tv-t nézni.
- Jó kisfiú! -kiabáltam utána.
Elmosogattam mindent,és kimentem a nappaliba. Sungjae kiguvadt szemekkel nézte a tv-t és olyan volt,mint egy béka,akin átment egy kamion. Rémisztő volt,de nem igazán foglalkoztam vele. Valami romantikus sorozat volt,és én halálra unat magam. Amikor a lány sikoltott ez a bolond is felsikoltott.
- Te normális vagy? -néztem rá elszörnyülködve.
- Persze. -rebesgette szempilláit Sungjae.
- Uram atyám. Én nem ismerlek! -ültem át a kanapé túlsó végére,amikor megszólalt a telefonom.
- Én veszem fel! -ugrott fel Sungjae és mint egy kiskecske odaugrált a telefonhoz.
Nem értettem belőle sokat,hogy ki van a vonal túlsó végén,mert ez az égi meszelő nem engedett a telefonhoz. Mikor letette morci fejjel néztem fel rá.
- Csípd ki magad! -mosolygott rám Sungjae.
- Mi? Minek? -néztem rá.
- Menj! -tolt be a szobámba ez a hülye. -Lehetőleg fekete és szexis legyen! -ült le az ágyamra Sungjae.
- Na takarodjá arra kifele! -mutattam az ajtóra.
- Látni akarom,hogy nem-e pizsamát veszel fel!
- Miért vennék fel este 8kor pizsamát? -vontam fel egyik szemöldököm.
- Ki tudja? Vagy Te olyan hülye! -hadakozott.
- Mondja ezt a főkolompos. -nevettem,és nekiálltam keresni valami "szexis" ruhát.
Nem találtam semmi különlegeset,de miután felvettem,és kitopogtam a nappaliba,Sungjae álla leesett,és már-már folyt a nyála.
- Elég már! -csaptam fel állát. - Nem vagyok olyan szép. -fintorogtam.
- De igen. Na gyere! -fogta meg kezem,és nekiállt húzni ki az ajtón,majd a kocsijába beültünk,és elhajtott valamerre.
Azt hittem,hogy a bárba megyünk,de nem. A belvárosi étterembe hajtott,ahol kiszálltunk,és érthetetlen fejjel néztem rá. Elmosolyodott értelmes fejem láttán,és bementünk.
- Menj szépen hátra a kerti asztalokhoz. Majd meglátod a meglepetést! -mosolygott rám Sungjae,és mire észbe kaptam elment.
"Hát jó. Akkor most ugrik majom a vízbe."
Ahogy hátra mentem,megláttam az egyik asztalnál ülni,szmokingban Ilhoon-t.
"Te sunyi. Végig ezt akartad!"
Lehajtott fejjel mentem oda hozzá,és megálltam az asztal előtt,Ő pedig felállt.
- Gyönyörű vagy! -mosolygott rám Ilhoon.
- Te meg dinka. -ültem le és rendeltünk. -Miért hívtál ide? -néztem a velem szemben ülő fiúra.
- Mert el akarok valamit neked mondani.
- Hallgatlak.
- Amikor ChangSub udvarolt neked...én...én majdnme megőrültem.
- Azt észre vettem. -vigyorogtam,és kihozták a kaját,és mindketten gyorsan befaltuk. Nem akartam tovább várni. El akartam neki mondani az igazat.
- Menjünk sétálni! -fogta meg kezem,és ujjainkat összekulcsolta.
"Most fogom agyoncsapni!"
Ahogy sétáltunk,a város utcáinak lámpái világították meg a járdát,és a nagy villogó cégtáblák.
- Mit is akartál mondani? -próbáltam oldani a feszültséget.
- Szóval...-hajtotta le fejét. -Az a helyzet,hogy nekem kellett volna elvinnem az étterembe.
- Tényleg? -néztem rá.
- Igen...
- Akkor miért Sungjae-t ugráltattad? -néztem rá,és megálltunk egy szőkőkútnál.
- Mert féltem...
- Mitől? -néztem szemeibe.
- Attól,hogy elutasítasz! -sütöte le szemeit,és zsebre vágta kezeit.
- Bolond! -öleltem meg.
Ilhoon kicsit eltolt magától,majd szemeibe néztem. Ő az enyémbe,és elvesztünk egymás tekintetébe. Éreztem,hogy az idő lelassul körülöttünk,és lassan közeled felém. Én is közeledtem felé,majd ajkaink súrolódtak,és végül összenyomódtak. Lágy csókból lett szenvedélyes. Ahogy nyelvét végighúzta alsó ajkaimon,szétnyitottam ajkaim,és nyelve becsúszott ajkaim között. Elmélyítette a csókot,és magához húzott,én pedig hagytam. Öleltem,és végül elváltunk egymástól. Lassan nyitottam ki pillám,és Ő akkor rám mosolygott.
- Szeretlek! -mosolygott rám. Már mióta! -kuncogott.
- Én is! -fontam át nyaka körül a kezem és megöleltem.
- Megérte rád várni! -ölelgetett,és az eső eleredt.
- Szerintem menjünk haza! -mosolyogtam,és hazarohantunk,majd azu ajtóban egymásnak estünk és a hálóig meg sem álltunk...